Kedves Író!

1, Megadott szituáció: 9

Pipa.

2, Szereplők beépítése: 9

Hihető, szerethető szereplők.

3, Cselekmény és háttér: 8

A háttér hiányzik nekem a múltjukról, főként Ciara szemszögéből. Leót értem, hogy szerette, de ezt miért nem érezte, vagy sejtette?!

4, Stílus és helyesírás: 9

Esküszöm, szívem szerint a térdemre fektetve fenekelnélek el! Valaki, aki így tud írni, miért ragad le kis tinis beszédstílusnál?? Nem kellenek ezek, dobd ki a kukába.

5, Összességében: 9

Élveztem, imádtam, romantikus lelkem lubickolt.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Gin, Kritika Klubtag

Kedves szerző!

Összevetve az összes többi történettel a tiedet, íme a pontjaim:

1. 8 pont Igazi konfliktusról nem is nagyon esett szó – inkább csak csipkelődésekről -, hacsak a baba nem azt szolgálta. Viszont ahogy átment nyugalomba, az teljesen rendben volt.

2. 10 pont Engem teljesen megvettél. Mind a ketten beleillettek a választott karakter típusba. Ciara kellőképpen „megőrült”, de mégis szerethető maradt, Leo meg; a kihíváson belüli összes szereplő közül, őt kedveltem meg a legjobban. Nem is lehet nem szeretni. Bohém, ugyanakkor jólelkű is.

3. 10 pont Tetszett a szituáció, ugyan egyszerűbb volt, mégis tettél bele pluszt. A szülők látogatása is kiváló indokul szolgált arra, hogy Leo szándékai világossá váljanak számunkra, és meg is értjük, hogy Ciara miért menekült el otthonról. (Az anyja borzalmas volt, de komolyan. Egy hárpia.)

4. 8 pont A mondataidat néhol túlcifráztad, és egy-két apróbb elírás is mintha előfordult volna, de annyira beszippantott a történet, hogy ezekre nem is igazán figyeltem (pedig ez lett volna a dolgom :D)

5. 9 pont Tényleg nagyon bejött a történeted. Egy béta valószínűleg sokat segíthet a túlbonyolított mondataidon, és ha ez megvan, onnantól kezdve nem lesz semmi problémád. A top 3 töribe mindenesetre nálam bekerültél, gratulálok! :)

„Jobb híján a csöngőhöz ment, tenyerével megtámasztotta a nyakát, majd kényelmesen elhelyezkedve nekikönyökölt a hatos számú gombnak, és egészen addig támasztotta, míg egy kulcscsomó nem zuhant le a magasból, egyenesen az orra elé.” Amikor először olvastam, és a nyakát támasztotta szerencsétlen srác, én vizualizáltam, amint fojtogatja magát… hihi. Picit túlírt, bonyolult… vagy még több szóval kellene megfogalmazni, hogy biztos ne higgye azt az erősen nyúzott ráadásképp szőke olvasó, hogy főhősünk szakrális öngyilkosságra vetemedik kizárása okán… vagy pedig jóval tömörebben. : )

„A Barbie feje a parti végére egy robotbábú tetején díszelgett, zöldre festett hajjal, kevés lila melírcsíkokkal…” egyes szám.

„Az aprócska, sötétvörös karosszékben egy helyes, kockás inget viselő fiatal férfi aludt, az ölében ülő sötétszőke hajú lány vállán” nem kell a vessző.

„És kedves, Leo” És, kedves Leo – a kedves a megszólítás része.

Nem írtam ki minden hibát, nem is állt szándékomban bétázni, amire egyébiránt alkalmatlan vagyok, csak szerettem volna felhívni a figyelmedet pár apróságra.

A Harry Potteres hasonlat elsőre sem tetszett, mert egy cseppet erőltetettnek hatott, de másodszorra felemlegetni már tényleg picit túlzás volt. Egyébként viszont imádtam a humorodat, hangosan felnevettem rögtön az elején a klub-jelenetnél a pasijelöltek részletezésénél például, de általában az egész bájos volt.

8 pont.

Összesen: 9 pont.

Köszönöm, hogy olvashattam:

Hil (bíró)

Cselekmény, háttér: a cselekmény jól volt felépítve, főleg a vége felé szépen összecsengett a jelenetek sorrendje, az olvasó könnyen tudta követni, és ki is tudta számítani a végét – ami ebben az esetben egyáltalán nem probléma. : ) Hanem nekem az eleje kicsit kusza volt. Értettem, hogy miről van szó, ki mit miért és hogyan, csak azért mégis hagytál bennem egyfajta ürességérzetet, hiányoltam pár apróságot. Még ha a közepébe vágva is kezded el, ami remek volt, a klubjelenet humoros, aranyos – akkor is a hazafelé vezető úton nekem adagolhattál volna egy icipicivel többet kettejükről és a hátterükről. Nem sok derült ki róluk azon kívül, ami eredetileg meg volt adva, pedig sikeresen felkeltetted az érdeklődésemet.

7 pont.

Stílus, helyesírás: a stílusod könnyed, gördülékeny, jó olvasni. Ennek ellenére sajnos gyakran csúsztak be apróbb-nagyobb hibák, kiemeltem párat:

„Akkor is követelem, hogy magyarázd meg, mi a picsa volt ez!” Picsát ne. A franc jó volt, és jól is volt elhelyezve. Nekem a picsa itt olyan… helytelen? Valahogy kizökkent a lendületből, mert meghökkent, hogy „mi a picsa”. Na, ennyiszer sem írtam még le ezt a szót (meg úgy általában eddig le se írtam). A káromkodás az egész történetben szerepel, és végig a helyén is van… ebben az egy esetben mégis túl soknak érzem. Nevezz prűdnek :D

„Tegnap mintha arról replikáztál volna, hogy miért kell nekem folyton vigyorognom!?” Itt pont kell a végén, mert függőbeszéd, sőt az sem kell, mert ugye narrált párbeszédben nem teszünk (amit tudom, hogy tudsz, nem azért jegyzem meg, csak továbbolvastam, és egyszer az alapesettel, egyszer a konkrétummal állunk szemben)

Kedves Rejtélyes Alkotó!

Humoros történetet adtál nekünk – és tényleg nevettem^^

Szituáció: kettejük visszás kapcsolata tetszett, a picit gyerekes, oda-odaszúrós marakodásnak volt egy kellemes bája. Jól megoldottad a feladatodat, külön tetszett, ahogy Leo kiállt Ciaráért az anyja előtt, és ügyes volt, hogy nem eredendően egy párt alkottak, hanem csak a végén jönnek össze.

9 pont.

Szereplők: Ciara és Leo jól passzoló párost alkottak, a leírásnak megfeleltek, bár Leo végtelen optimista hozzáállásából szívesen láttam volna még egy kicsivel többet (a reggeli ébredős rész nagyon jópofa volt). Viszont belegondoltam abba, hogy Leo végig egy nála öt évvel fiatalabb lányt szeretett – mert még 8 és 13 éves korukban úgy-ahogy elmegy, 18 és 23 az perfekt – na de így 11 és 16, 12 és 17 körül… o.O

De a Barbie babás akciója Leónak gyerekként nagyon cuki. És igazad van, a fiúk tényleg így „ismerkednek” az ő múltbéli korosztályában.

9 pont.