Kedves Író!

1, Megadott szituáció: 7

Én több kifejtést szerettem volna.

2, Szereplők beépítése: 6

Nekem is Bencével voltak kisebb-nagyobb gondjaim. Egy ennyi idős, és művelt férfi ne legyen ilyen! Igényesen, a háttérből manipuláljon, ne álljon le veszekedni.

3, Cselekmény és háttér: 7

Nem éreztem maradéktalanul azt, hogy ez a váltott szemszög minden tekintetben kielégít. Ügyesen oldottad meg, de maradtak számomra olyan mozzanatok, amik pont ebből kifolyólag nem voltak maximálisan élvezhetőek.

4, Stílus és helyesírás: 6

Néhány elíráson kívül nem volt más.

5, Összességében: 6

Lehet, hogy én vagyok ma háklisabb, de egy férfi legyen tökös, macsó, bozontos mellszőrű és döglesztő mosolyú, Természetileg egészítse ki a nők nőiességét. Bence nem ilyen. Ettől eltekintve szép történet volt.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Gin, Kritika Klubtag

Kedves szerző!

Összevetve az összes többi történettel a tiedet, íme a pontjaim:

1. 9 pont A konfliktust a viszonnyal tökéletesen megteremtetted, a nyugalom is érezhető volt még az elején.

2. 8 pont Angelikát úgy érzem sikerült teljesen jól megragadnod, a leírásnak is megfelelt. Bence; na ő nálam egyszerűen kiverte a biztosítékot. Egy percig nem tudtam sajnálni, sőt… a gondolatai pedig rémesek voltak! Mármint ezt, mint karakterre értem, és nem a leírásodra. Bár őszintén nem értettem mit siránkozik, és sajnáltatja magát, egyszerűen megőrültem tőle. Attól tartok viszont, hogy ilyen emberek igenis léteznek, és ettől csak még mérgesebb leszek.

3. 7 pont Nem bonyolítottad túl, de nem is illett volna a történethez. Amit szerettél volna, úgy érzem beletetted, megvalósítottad. Kicsit lehetett volna valami szokatlanabb is benne. Angelikát nagyon sajnálom, sose szabadott volna megbocsájtania Bencének. (Jaj, hogy még mindig ezen vagyok fennakadva, de nem tehetek róla, az ilyesmi kiidegel!)

4. 9 pont A stílusod jó, egészen kellemes olvastatja magát a történet. Bence gondolatai annyira idegőrlőek voltak, hogy ezt nem tudom másra fogni, csak hogy ennyire jól sikerült visszaadni egy ilyen mentalitású embert. Ehhez mindenképpen kell tehetség, de türelem még több.

5. 7 pont Ez a Bence annyira az kiverte nálam a biztosítékot, hogy még mindig azon agyalok, hogy miért nem kapta meg méltó büntetését a történet végén. Olyan kíváncsi vagyok rá, Kedves Szerző, hogy Te mit gondolsz róla. Na, de ez nem ide tartozik. Kicsit lehetett volna benne több fantázia, de alapvetően egész jó történet volt.

(a vége csak nem fért ki... hehe)

Összesen: Bencét le kellene lőni. Ráfér egy bétázás/szerkesztés, egyébként jó volt^^

8 pont.

Köszönöm, hogy olvashattam:

Hil (bíró)

Cselekmény, háttér: színes, változatos hátteret adtál, ami életszerű és közvetlen: konkrét helyek említésével, egy, a környéket jól ismerő ember szemével haladhattunk végig a helyszíneken. Angelika hátterét is szépen felépítetted, a mindennapjaiba is röpke betekintést nyerhettünk, ez tetszett.

A cselekmény ügyesen van megoldva, még a váltott nézőpont okozta nehézségeket is az előnyödre tudtad fordítani, nem éreztem tőle feleslegesen szaggatottnak a történetet.

A végét hoznám fel itt is negatívumnak, mint a történet kisebb csorbáját: az nem nyerte el a tetszésemet, holott előtte mindent szépen fokozatosan erre a befejezésre építettél – úgy éreztem, hogy te a kék csapatban sokkal kényelmesebben érezted volna magadat ezzel a cselekményszállal, vagy kihíváson kívül, hogy tetszésed szerint igazítsd… bár meglehet, hogy ez a békülés csak nekem volt hihetetlen. Mert rühellem Bencét. Hm.

8 pont.

Stílus, helyesírás: apró elírásokon kívül, mint ez: „én a földszinten nappaliban ülve tévéztem” és ez „hogy véget veszek a mi kis viszonyunknak”, és néhány szóismétlésen kívül a helyesírással nem volt sok gond.

A stílusban is legfőképp Bence „gondolatai”(?) zavartak. Ezek a nagy hősszerelmes monológjai, mint pl.: „- Akkor mégis, miért? – kérdezem magamtól, pedig a válasz egyértelmű. - Azért, mert minden pasi egy szemétláda, és én sem vagyok kivétel. Lehetnék, de nem teszem. Ugyanúgy megcsalom a barátnőmet, mint más, pedig szeretem.”

Nem mondom, hogy nem reális. Sajnos az. Csak… valahogy a tálalás akkor sem tetszetős, és nem olvastatja magát szívesen, ha magához a karakterhez olyannyira passzolnak is. Az összes Bencés részen szenvedtem, és nem tudtam magam túltenni rajta, hogy ez a fickó rettenetes fejfájást okoz nekem. :D

„Így agyalok továbbra is, mígnem csöngettek. Angelika nem lehet az, neki van kulcsa, és különben is, még biztosan a barátaival van. Jacqueline. Ő lesz az. Nem szeretném, mégis beengedem.” „Így agyalok továbbra is, mígnem csöngettek. Angelika nem lehet az, neki van kulcsa, és különben is, még biztosan a barátaival van. Jacqueline. Ő lesz az. Nem szeretném, mégis beengedem. „ kétszer is becsúszott egy-egy múlt idő. Én ezért pedig harapok! Hehe. ((Továbbolvastam, rájöttem, hogy eredetileg múlt időben írtad. De akkor itt miért jelen? A cselekvések múltban, a fele meg jelenben… akkor a gondolatokat tedd dőltbe, hogy ne legyen kavarodás… eh. A kiemelt mondatok ettől függetlenül hibásak. :/ ))

Aztán a párbeszéd megint múlt időben van, és nekem vissza kell pörgetnem, hogy rájöjjek, akkor mégis milyen igeidőt használsz alapvetően. Mert kettő szinkronban… nem működik. Ha most engedem be az ajtón, akkor nem beszélhettünk a múltban! Még be se jött az ajtón, de már a kanapémon ül, és kérdezett… furcsa, nem?

7 pont. 

Kedves Rejtélyes Alkotó!

Váltott szemszöggel nehéz dolgozni, te is nagyra vállalkoztál :D De ügyesen megoldottad és nem estél abba a hibába, hogy az lett volna az érzésem, hogy elbeszélőtől független ugyanazt olvasom… sőt *khm* Bence *khm*

Szituáció: a vita hirtelen jött, de számomra teljesen logikus volt – talán mert nagyon nem bírtam Bencét – és jól vezetted le Angelika szemszögéből. De Bence… áh.

A vége nem tetszett – túl hosszúra nyújtottad, mégis gyorsan helyreállt a rend.

6 pont.

Szereplők: Bence. Amikor ő az elbeszélő, a semleges hangja annyira ellenszenvessé teszi. :S Eldarálja, mennyire jó a lány, és hozzáteszi, hogy ő mégis megcsalja… valahogy sikerült úgy bemutatnod a lelkiismeret-furdalását, hogy egyáltalán nem érzem, hogy hibáztatná magát emiatt. De úgy általában is a gondolatai: „Egyszer-kétszer már azelőtt is előfordult velem ilyen, hogy barátok kérésére támaszt nyújtottam egy hölgynek” rossz, aki rosszra gondol, de hülye, aki nem, igaz? Kis… segítőkész. Khm.

Összességében nem szerettem, a hideg kirázott szegénytől. A tudálékossága annyira az idegeimre ment, hogy kezdtem határozottan utálni, amikor a teázásról beszélt. Aztán angyalomozta a lányt, meg jaj, ő mindent jobban tud, a gondolataiban is… és igen, ilyen értelemben határozottan megfelelt az előírt karakternek. Kísértetiesen is. Olyan ember volt, akinek legszívesebben bepancsoltam volna egyet. Grrr. Undok, gyerekes, görény, álnok, önző… hehehe. Ellenszenves, de karakternek – gyöngyszem.

Angelika a realitás talaján próbálkozik annak ellenére, hogy drága párja mindent megtesz, hogy kiverje nála a biztosítékot… nem mondom, hogy könnyű dolga van, de hősiesen helytáll. Vérbeli egyetemista, még ha a intelligenciája annyira nem is emelkedik ki. Nem is miatta adok pontot, sokkal inkább Bence miatt… annyira az idegeimre ment és annyira meggyűlöltem, hogy megérdemli.

10 pont.