Hopp a vége lemaradt 

5. 9 pont Nos, megmondom  őszintén, csak azért nem adok 10est, mert volt egy másik sztori, ami még a tiednél is jobban tetszett, pedig azért ez nagy szó. Három nagy kedvencem volt, és ebbe a tied is beletartozik, szóval köszönöm, hogy olvashattalak. Kíváncsi vagyok, ki lehetsz :) Nagyszerű történet volt, gratulálok! 

Kedves Szerző!

Összevetve az összes többi történettel a tiédet, íme a pontjaim:

1. 10 pont A megadott szituációt teljesen jól építetted bele a sztoridba. Végig, ahogy olvastam, éreztem a feszültséget a szereplők közt. Nem is nagyon tudok ehhez mást hozzá fűzni. 

2. 9 pont Mindketten tökéletesen megfeleltek a kiválasztott alapoknak. Sagát kicsit erősebbnek éreztem, azt hittem, nem fogom megéretni ezt a karakter típust, de Neked sikerült elérned, hogy együtt érezzek vele. Torsten is hozta a cinikust, talán egy kissé a váltása volt a végén egy icipit hirtelen. De nagyon jó karaktereket termtettél, olvastam volna még a történetet, csak úgy magába szippantott. 

3. 9 pont Habár maga a cselekmény egyszerű volt, mégse éreztem egy percig se túl egyszerűnek. Pont elég volt arra, amit ki szerettél volna vele fejezni, nem is lett volna indokolt egy egész cselekmény sorozatot írni köré. Inkább az érzelmekre helyezted a hangsúlyt, az vitte előre az egész sztorit.

4. 10 pont Nagyon megfogtál, meg kell hagyni! Gyönyörű szókapcsolataid vannak, de nem válik giccsessé, egyszerűen csak szép. Gördülékenyen írsz, úgy jutottam a történet végére, hogy egyszer sem kalandozott el a figyelmem. Odaszögeztél a képernyő elé :)

5. 9 pont Nos, megmondo

Kedves Író!

Ez egy kiválóan sikerült írás. Imádtam. Egyszerűen annyira szépen és választékosan fogalmazol, hogy faltam a sorokat. A végére érve csak annyit tudtam mondani, hogy  "Ennyi? Miért van vége?" Még oldalakon keresztül tudnám olvasni.

1. Szituáció: Nagyon szépen megoldottad. Nem az az üvöltözős, tányércsapkodós konfliktus volt, hanem a csendes, rideg, nem szólok a másikhoz vagy csak keveset típusú. A békülés egyszerű és nem nyálas, hanem elegáns. 10. pont

2. Szereplők: Szép leírásokat kaptunk. Abszolút nem illettek egymáshoz, de valahogy mégis. A kis manipulátor és az elviselhetetlen. Jó kis páros lett így, hogy a kis manipulátor csak egy valakit nem képes manipulálni, Torstent, és az elviselhetetlent pedig csak egy ember képes elviselni, Saga. 10. pont

3. Cselekmény: Nem bonyolítottad túl, egyszerű, de nagyszerű volt. A leíró részeket imádtam. 10. pont

4. Stílus: Nagyon szép és kiforrott a stílusod. Jók a hasonlataid, a leírásaid. Nagy szókinccsel rendelkezel. 10. pont

5. Összességében: Úgy gondolom, hogy a Te novellád a léc, amit a többieknek meg kell ugrania. Alig várom, hogy kiderüljön ki vagy. 10. pont

Gratulálok!

5. Összességében: 8 pont

A cím abszolút illett hozzá, és jórészt Saga jelleme miatt elérted nálam, hogy túltegyem magam a karakterek között uralkodó korkülönbségen - amit egyébként a fanfictionöknél sem tudtak eddig elérni -, mert elhittem, hogy valahogy tényleg összeillenek.

Drámai történeteket ritkán olvasok, mert általában túl nagy hatással vannak rám, és nem előnyös, ha utána éjjel-nappal rajtuk merengek. Valószínűleg, ha nem lett volna megkötve a kezem, hogy figyelembe vegyem a kulcsokat és külön ennyi szempontot, maximális pontszámot adnék, mert neked is sikerült kiváltanod belőlem ezeket az érzéseket, de így sajnos még egy kis plusz hiányzott belőle.

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)

3. A cselekmény és a háttér megteremtése: 7 pont

A cselekmény nem volt akcióban dús, ami nem is baj, mivel cserébe az érzelmekre fektetted a hangsúlyt, de például Torsten hátteréről nagyon keveset tudunk meg. Igazság szerint, majdhogynem annyit ismerünk meg róluk, amennyit a kulcsok is ismertetnek, de tény, hogy kettejük közül nem a férfi került előtérbe.

Sagát talán célszerűbb lett volna egy kicsit a családja vagy az osztálytársai körében látnunk, hogy mi magunk vonjuk le a következtetést a jelleméről. Egy picit szájbarágósnak éreztem és nem túl reálisnak, hogy egy vadidegennek elmesél mindent, aki sorra veszi neki a kávét, majd a lány simán elmegy vele, és még ő faggatja a férfit az életéről. Kétlem, hogy megfelelő lelkiállapotban lett volna hozzá, hogy nyaggathasson valakit.

Az is valószerűtlennek tűnt, hogy a szülei, akik szeretik, és akiket elméletileg szintén az ujja köré csavart, egyszerűen otthagyják a tizennyolc éves lányukat karácsonykor, hogy kiutazzanak a testvéréhez. És miért? Mert fél a repüléstől. Akkor miért nem látogatják meg inkább őket?

Egy várható nagy csatát is beharangoztál a végén, de mégis milyen szülőt lehet lepattintani egy éven keresztül, hogy csak most derüljön ki, kivel találkozgat a lánya? Ez még inkább megerősítette bennem azt az érzetet, hogy szeretnék többet tudni Saga családjáról. Torstenről valószínűleg csak azért nem, mert volt egy elejtett mondat, miszerint „meg kellett” szakítania a kapcsolatát a rokonaival. Jóllehet érdekelne, hogy miért „kellett”? Idegesítették őt? Vagy ő maga gondolta úgy, hogy nem kényszeríti rájuk a társaságát?

Ügyesen felépítetted a történetet, és az érzéseiket is szépen kifejtetted, de mégis hiányosnak érzem.

4. Stílus és helyesírás: 8 pont

Szép stílusod van, kiválóan illik a drámai és romantikus történetekhez, jó a helyesírásod, és mindössze pár elírás akadt, mint például a „belegondolni”, vagy egyszer a karácsony esetében, amikor nem kisbetűvel írtad.

Azért arra legközelebb ügyelj, hogy a hangsúlyosnak szánt szavakat ne halmozd, és lehetőleg egy alkalommal használd hangsúlyozásra egy rövid írásban. Ilyen volt nálad az „először”, amiből szám szerint kilencet találtam, és hidd el, nem szoktam megszámolni a szóismétléseket, pláne, ha szándékos. Csakhogy Te kétszer is eljátszottad a hangsúlyos szerepét, egyszer, mikor Saga a múltban ráébredt, hogy valamit rosszul csinál, és másodszor, mikor a végén szerelmesnek érzi magát – hogy a többi kóbor darabról már ne is beszéljek. Az előbbinél megvolt nálam a kellő hatása, de így zárásképp inkább lehangolt, pedig itt nagyobb szükség lett volna rá.