Szia!

A megadott szituáció beépítése: 10 pont

Jó volt olvasni egy olyan történetet, amelynél a konfliktus nem abból az alaphelyzetből indult ki, hogy a szereplők már konkrétan egy párost alkotnak. Tetszett a konfliktushelyzet, amit kitaláltál, na meg ahogy megvalósítottad. :D

A szereplők beépítése: 10 pont

Ezzel sem volt semmi gondom, mindent beépítettél a megadottakból. :) Ciara és Leo nagyon szimpatikusak, humorosak, aranyosak voltak együtt. :) És szépen beépítetted a szereplők megadott tulajdonságait az eseményekbe is.

A cselekmény és a háttér megteremtése: 9 pont

Igen, igen! Ezt vártam végig: hogy valaki ne úgy kezdje a történetet, hogy a szerelmesek már együtt vannak, hanem mutassa meg a buktatókat, amíg el nem jutnak addig, hogy ténylegesen egy párt alkossanak. Persze akadt egy-két olyan más történet is, ahol volt egy kis visszaemlékezés arról, hogyan jöttek össze a szereplők, vagy a páros a mű elején még csak kerülgette egymást – de nekem ebből a szempontból (is) ez a történet jött be a legjobban. :D Mert sok lehetőség van abban, hogy már egy összeszokott párosról írjon az ember, mégis hiányoltam azt, amit végül a te novelládban megtaláltam. :)

Tetszett, ahogy felvezetted a történetet, maga az alaphelyzet, a szülők (hihi), vagy ahogy a történet eleji apróságok a későbbiekben is fontosabb szerepet kaptak. Itt most konkrétan arra gondolok, hogy a cigizés nem csak arra volt jó, hogy Ciarát bosszantsa a fiú, hanem arra is, hogy míg Ciara belopózik a műterembe és óriási felfedezést tesz, kint, az erkélyen tartsa Leót. :)

Az anya karaktere rettenetesen jól sikerült. Mondom: rettenetesen… XD Az apa szimpatikus volt, bár igazán megvédhette volna a lányát. Hm, biztos azért nem szólt annyira közbe, mert tudta, hogy a felesége sem merő rosszindulatból jött (csak) ide, hanem, mert aggódott a lányáért… Amikor az üzenetrögzítőn beszélt a nő, és rászólt a férjére, azt hittem amaz azért nem akar jönni, mert ő még jobban haragszik, mint a felesége. Aztán utólag ezt a véleményemet átmódosítottam arra, hogy csak szimplán nem akart rárontani a lányára. Meg mert érezte, hogy biztos jót tesz neki a kis környezetváltozás. Jól gondolom?

Nina felbukkanása, majd eltűnése kicsit hirtelen volt, de gondolom nem akarta zavarni a

4. Stílus és helyesírás: 7 pont

Alapvetően tetszik a stílusod, és kellemesen humoros, ami élvezetessé tette a művedet. Sőt, még tanultam is valamit. A „Ne karikírozd a nagymamám!”-ra gondolok, ami először leginkább viccesen hatott, aztán rákerestem, hogy mit is jelent. Tudom, béna hiányosság, de a lényeg, hogy tetszett :D

Ahogy az is, hogy előszeretettel használod a kiemelési lehetőségeket és a csillagot, mint elválasztást, de örültem volna, ha helyenként megtöröd egy-egy üres sorral is, mert ez átláthatóbbá tette volna.

Nagyon sokszor használsz „…”-ot, aminek csak egy része volt indokolt, egy másik stílus kérdése, egy harmadik pedig lassította. Fontold meg, hogy biztos szükség van-e rá, hogy ne tűnjön minden szereplőd bizonytalannak, és hogy kicsit felpörgethesd a cselekményt! ;)

Volt néhány elgépelés, némi vesszőhiba és esetenként hiányzott a tárgyrag.

Az egyeztetésére is ügyelj majd, mint például a kizárós résznél. Szerintem helyesen te kizártál minket, de mi kizártuk magunkat lenne. Ami egy kicsit zavart még, az az „Ezek a közbekiáltások Ciarától származtak […]” mondat volt, mivel az „Anyu!”-t kizárásos alapon csak ő mondhatta, így elég lett volna a „Leo”-nál hozzáfűzni, hogy ő mondta. Szintén furcsán hatott, amikor Ninát kidobják a lakásból, hogy „Nina követte”, mert tulajdonképpen kivonszolták… inkább hagyta.

A kis kanna halál közeli élménye aranyos volt, de az abszolút kedvencem a „Leo, segíts, kérlek, ez a kurva kávéfőző már megint baszakodik itt neke…” mondat és körülményei voltak :D

5. Összességében: 10 pont

Érdekes, hangulatos és humoros történet lett, és a zárása is tetszett. Igazából, egyedül a címe zavar. Tudom, hogy a baba egy kulcselem, és szándékosan félreérthető, mert ugyebár a történetnek egy őrült kamaszlányról kell szólnia, de ez könnyen el is riaszthatja az olvasókat :)

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)

Kedves Író!

1. A megadott szituáció beépítése: 10 pont

Tulajdonképpen a szereplők végig nyúzták egymást, és azt sem tudom, hogy most melyiket vegyem a nagybetűs konfliktusnak, de a lényeg, hogy a végére kibékültek.

2. A szereplők beépítése: 9 pont

Mindkét főszereplőd szimpatikus volt, és szerintem, sikerült jól beépítened őket. Az egyetlen, amit kiemelnék, hogy Ciaráról nem derült ki, hogy tényleg összetörné magát, hogy barátokat szerezzen. Mert Leótól megtudjuk, hogy egy barátnője van, és azt is láthatjuk, hogy Ciara próbált flörtölni, csak a vadászidény nem kedvezett neki, de igazán barátokat szerezni nem láttuk. Persze, tudom, hogy az ismertetőben benne van, hogy ezért mennek ilyen helyekre, csak Ciara épp nem ezzel foglalatoskodott.

3. A cselekmény és a háttér megteremtése: 8 pont

Bevallom, a cím miatt nagyon nem csábított a történet, de kellemesen csalódtam. Szóval, megtudtuk, hogy Ciara miért nem állt szóba a férfival évekig, ami alátámasztotta, hogy csak úgy költözhettek össze, ha azt mondták, hogy van köztük valami. Aztán jött a szülői látogatás. Az anyja az őrületbe kergetett, az apjától pedig furcsálltam, hogyha ilyen jóban van a lányával, akkor az elején miért ne akart volna elmenni? Már csak azért is, hogy láthassa, és a pártját fogja… amit nem igazán tett meg, csak mosolygott és vigyorgott, amivel a lánya nincs kisegítve.

Nina megjelenését pedig kicsit erőltetettnek éreztem. Hirtelen feltűnt, hogy tovább borzolja a kedélyeket, aztán hagyja, hogy simán kidobják, mikor azért vett ki szabit, hogy meglátogassa őket. Ciarának nem kellett volna valamit reagálni rá? Mégiscsak az egyetlen barátnője…

A festmény leleplezése és a háttérsztori tetszett, és Leo álmodozó, örök optimista jelleme miatt el tudtam fogadni, hogy ennyit várt a lányra, pláne, hogy kifejtette, mennyire kínos volt neki ez az egész régebben. Nem ok nélkül, tegyük hozzá.

Azért a macskás dolgon egy kicsit kibuktam :S