Kedves Író!

1. A megadott szituáció beépítése: 8 pont

Konfliktusból béke… Hm, végül is már az elején voltak kisebb összezördüléseik, plusz Angelika sejtette, hogy megcsalják, míg Bence sejtette, hogy már tud valamit. Mégis belemegy egy olyan hülyeségbe, hogy a saját lakásukra hívja fel. Számomra ez utóbbi volt kicsit hiteltelen, mert egy művelt, harmincas férfitól némi rafináltságot vártam volna, ha már továbbra is meg akarja csalni a kedvesét. Ettől eltekintve, ügyesen építetted fel a konfliktust, amit örültem, hogy kulturált emberek módjára oldottak meg, és nem azonnal, hanem három hónappal később.

2. A szereplők beépítése: 5 pont

Amikor az elején arról volt szó, hogy Angelikának ki kellene aludnia magát a másnapi vizsga előtt, de nem fáradt, az volt az első gondolatom, hogy milyen szerencsés :D Én általában csak (nagyon) szeretnék aludni előtte, de örülhetek, ha négy órát van esélyem. Ezzel és a másnapi sikeres vizsgájával meggyőztél, hogy kiemelkedően okos, de a gyerekes hiszti az elején abszolút nem illett a karakteréhez. Egy kedves és megértő ember nem kapja fel így a vizet egy semmiségen. A későbbi viselkedése jogos volt a mosogatós-bunkós rész és a megcsalás miatt, de az, hogy a sikeres vizsga után rögtön a barátaival megy el, és faképnél hagyja a párját, akiről tudja, hogy szurkolt neki és csak arra várt, hogy végezzen végre a vizsgáival, ismét ellent mond a jellemének. Pláne, hogy hamarabb megy el a baráti sörözgetésről, hogy kibéküljenek, de arra nem jön rá, hogy most tényleg nem neki volt igaza. Egyszerűen csak ki akar békülni, ahogy mindig. A barátok megértik, ha épp nem jó valakinek egy időpont. Egy másik nap is elmehettek volna, de az, hogy ez Angelikában fel sem merül és kijelenti, hogy márpedig ő akkor is elmegy, sokat elárul róla. Szintén tapintatlanság Tomit „felhasználni” a pakoláshoz, mikor tudja, hogy igenis szerelmes belé a fiú.
Ráadásul, a mindig tanulós veszekedős résznél fordult is a kocka, mert hirtelen Bence volt, aki annyit keres, hogy kifizessék a számlákat, és némi kaját vegyenek, de Angelika az, akinek szüksége van arra, hogy költsön magára. Mármint persze, ez természetes, de kettejük közül a férfinak kellene többet költenie inkább szórakozásra… Vagy ha ezzel mindketten így vannak, akkor elég vicces, hogy Angelika felemlegeti neki a sok fölöslegesen megvásárolt dolgot, a kiegyenlítetlen számlákat, és hogy mi lett a közös kasszájukkal.
Ami Bencét illeti, a zongorázás, az indokolatlan nagylábon élés és a kora stimmelt. A műveltségéről viszont a legkevésbé se győztél meg, még akkor sem, ha a zenével indokolt kitűnő memóriája tetszett is.  A gyerekkori színházas élményénél szintén nem erre került a hangsúly, jóllehet az Amadeus és a Jekyll és Hyde már inkább erre hajazott. A „mindig mindent jobban tud” előjött az ágyba zavarós, illetve a bolognais résznél, de muffinosat erőltetettnek találtam. Valószínűleg azért, mert csak a csészéről volt szó, és értelmetlen volt kitérnie arra, hogy mivel fogyasszák magát a teát. Először kifejthette volna a véleményét a csészéről, amolyan angolosan, aztán rákérdezhetett volna, hogy kér-e valamit az övébe Angi… mondjuk citromot, és akkor Bence nyomathatta volna ezt a szöveget, amire tényleg jogos lett volna a nőtől egy efféle kitörés.
Azért ironikus, hogy pont Jacqueline-nál jelented ki, hogy kedves és megértő, aztán kiderül, hogy tulajdonképpen Bence nem is ismeri, nem nagyon beszélgettek… Sőt, szó szerint felmerül a kérdés, hogy kedves-e.
Sikerült egyéniséget adnod a szereplőidnek, ami remek, és ez tetszett is benne. A baj csak az, hogy én úgy éreztem, nem igazán felelnek meg a leírásnak. Néha kimondottan az ellentéte volt igaz rájuk.

(folyt.)

vagy írd úgy pl., hogy „kérdezte a már jól ismert kellemes női hang”, de ne tűnjön úgy, mintha egy ismeretlen szólna bele a telefonba.

A párbeszédes és a belső monológos részek élesen elkülönülnek egymástól. A párbeszédek alatt nem „látom” a szereplők arckifejezését, reakcióját, mert túlnyomó részt csak csupasz, egymáshoz intézett mondatokat írsz. Kicsit olyan, mintha egy rádiót hallgatnék. És nálad is valami hiba történt, mert túlságosan belül kezdődnek a gondolatjeles sorok. Talán valami a tabulátorral nem stimmel?

Összességében: 7 pont

Nem volt rossz a történet, de nem nevezném kiemelkedően jónak sem. A szereplők sok helyzetben másképp viselkedtek, mint várható lett volna. A cselekményt szépen felépítetted, de nem volt semmi különös benne, és zavaró volt a múlt és jelen időben való fogalmazás összevisszasága.

Nelli, bíró és Kritika Klubtag (A Merengő Fórumon megtalálsz minket.)

(folyt.)

szakítottak, csak úgy „lekicsimezi”. És végképp nem fogadná el - bármilyen éhes is - a felajánlott ételt, még akkor sem, ha az történetesen a kedvence. Hiteltelen volt a reagálása. Persze érezhető, hogy a megbántottsága mellett még szereti Bencét, sőt, néha egészen úgy fogalmaz, mintha nem egy megcsalásról, hanem valami apró csínyről lenne csupán szó, és egy kis idő után megbocsát neki („Megcsalt, hűtlen volt, tehát ma semmi kedves szó hozzá.” Irgum-burgum…), de akkor is hiteltelen volt. És a történet folyamán végig Bencének hívja a férfit, épp csak a veszekedésükkor becézi Bennek?

A mű során néha említve volt, hogy Bence tartja el mindkettőjüket, Angi pedig mondja, hogy nőként szüksége van olykor pl. ékszerekre. Na de a szülei nem támogatják? Semmivel? Pedig azt írod, nem átkozták ki a lányukat, hisz kedvelik annak választottját. Vagy ha úgy találtad ki, hogy mondjuk a tandíjat ők fizetik, de egyébre már nem futja nekik, ezért Bence az, aki a látható (pl. ételt) dolgokat fizeti, akkor ezt valahol pöttyintsd el a műben – főleg, hogy Bence keresete az egyik fő téma a történetben. Habár, amilyen okos Angi, nyilván ösztöndíja van.

Stílus és helyesírás: 6 pont

Összességében nem volt rossz a stílusod, de nem is olyan, amire azt mondanám, hogy igazán jó.

Zavaró volt a műben a folytonos időzavar. Az egyik pillanatban még jelen időben fogalmaztál, a másikban hirtelen áttértél a múlt időre. Ha különböző idősíkokat akartál volna ezzel érzékeltetni, azt még megérteném, csakhogy itt nem erről van szó. Pl. „- Bocsánat, elbambultam. Elmondanád még egyszer? – feleltem, mire csak elvigyorodott és annyit mondott:   - Tudok valamit, amit mind a ketten nagyon élveznénk – mondja…” De a legszembetűnőbb váltás az, ahol egy rövidke mondaton belül ugrasz: ”Így agyalok továbbra is, mígnem csöngettek.”

Előfordult olyan is, hogy nem tudtam eldönteni, gépelési vagy fogalmazási, szórendi hibát látok-e. „… s ekkor rájöttem, hogy mennyire is éhes vagyok.” „Angival már nagyon párszor megnéztük a filmet.”

Ha Bence tudja, hogy ki a hívó fél, akkor ne úgy írd, hogy „Szia, mit csinálsz? – kérdezte egy kellemes női hang.” Ha mindenképpen érzékeltetni szeretnéd, hogy Jacqueline-nak milyen a hangja, akkor inkább írd ki a nevét, vagy írd úgy pl., hogy „ké

(folyt.)

 irreálisnak hatott számomra, hogy magában „angyalom”-nak hívta Angit, és legszívesebben, úgy megvigasztalta volna… Nem, nekem ez nem volt összeegyeztethető.

Aztán ott van Jacqueline, a szerető, akivel Bence csak testi kapcsolatot tart fenn. Nem hiszem el, hogy a nő csak úgy belement abba, hogy végigüljön egy két és fél óránál (!) is hosszabb filmet, és csak akkor vetette rá magát a férfira, amikor már a stáblista ment. Hihetőbb lett volna, ha azt írod, hogy már az első öt perc után ingerelni kezdte a férfit, akkor csókolta meg, és abban a szent pillanatban lépett be Angi. Persze tudom, ezzel nemcsak Bence akarta húzni az időt, hanem te is, hogy Angi tényleg rájuk nyithasson hirtelen. De akkor inkább rendezted volna úgy, hogy a szerető jóval Angi távozása után jelent meg a házban. A végeredmény ugyanaz, és még hitelesebb is. A film közben pedig Bence a megfelelő szavakat kereste. Mintha nem akarná megbántani a nőt. Holott a probléma nem a szavakban, hanem a szándékban rejlett, abban, hogy nem képes ellenállni Jacqueline-nak, és nem abban, hogy nem tudja mit mondjon neki, amikor kirúgja!

Volt egy baki az idővel kapcsolatban: éjfél is elmúlt már, egy óra felé járt, de Angi még arra gondolt, Timi gyerekei biztos nem alszanak, és várják az esti mesét?

A taxisofőrös rész nagyon nem kellett volna. „…ha tud, bocsásson meg annak a szerencsétlennek, aki ezt a disznóságot tette.” Oké, rendes volt tőle, hogy felajánlotta a zsepikészletét, de egy zaklatott lány nem vette volna ezt túlzott személyeskedésnek? Pláne, hogy úgy dumált bele a magánügyébe, hogy éppen csak a száraz tényekről számolt be neki Angelika. Próbáltad ugyan tompítani a klisé élét a ”mint a filmekben” megjegyzéssel, de ez nálam csak rosszabbította a helyzetet.

Aztán miután visszamegy néhány holmijáért, Anginak húsz percig kell várnia a taxi érkezéséig, miközben még ő maga is mondja, hogy éjszakai járattal is elmehetne ennyi erővel. Ő mégis vár. Vár egy olyan házban, ahonnan épp kirámolt. Egy olyan férfi jelenlétében, akit jelen pillanatban gyűlöl, mert mélyen megbántotta. Ráadásul ez a férfi még mindig becézgetve „kicsim”-nek szólítja, és habár még soha nem voltam ilyen helyzetben, nem hiszem, hogy egy sértett nő csak úgy elviseli, hogy a pasi, akivel épp fasírtban van, és akivel úgy ahogy szakítottak,

Szia!

A megadott szituáció beépítése: 6 pont

A konfliktusnak jó oka volt, bár a veszekedés kirobbantásának megvalósítása kevésbé tetszett, és a lezárást túl gyorsnak találtam.

A szereplők beépítése: 7 pont

Hát akkor kezdjük Angelikával. Jó ötlet volt, hogy a tanulmányait felhasználtad mint okot a párjával való kapcsolatának megromlásához. Többször is megemlítetted mennyi vizsgája, milyen sok barátja van, és ezek következtében sosincs igazán ideje Bencére. Ennek ellenére nem éreztem kiemelkedően okosnak. Elvileg azért népszerű az egyetemen, azért van sok barátja, mert kedves és megértő személyiség, én viszont egyáltalán nem ilyennek láttam őt. Tény, hogy megérezte azt, hogy baj van a kapcsolatával, és emiatt feszültebb volt, mint általában, de ennek ellenére valamilyen szinten látszódnia kellett volna, hogy alapjáraton nem ilyen mindenen zsörtölődő, hanem szeretetreméltó személyiség. Hisz még akkor is a férfi hibáin, mulasztásain puffogott, amikor arról áradozott magában mennyire imádja őt! Tudom, a kettő nem zárja ki egymást,sőt, elégedetlenkedhet az olyan ember is, aki nagyobbrészt kedves, de számomra ezek a megadott pozitív tulajdonságok nem jöttek le. Nem tűnt angyalnak, mint ahogy Bence többször is gondolt rá. A szerelemben való hitét megjelenítetted.

Bence elég jól megfelelt a kritériumoknak, az egyetlen, amit számomra nem sikerült érzékeltetned az a műveltsége volt. És engem kifejezetten zavart a trágár beszéde, amikor könyörgött Anginak, s mindennek lehordta magát. Amikor a mű végén Angi elkezdte sorolni, hogy Bence szeret színházba járni, olvasni stb. megijedtem, hogy te most néhány mondatba sűrítve akarod érzékeltetni a férfi műveltségét, holott nekem végig éreznem kellett volna ezt a személyiségén. De végül nem lett annyira erőltetett a dolog annak köszönhetően, hogy úgy adtad elő ezt, mint amit „Az első találkozás, és néhány ismerős véleménye alapján” tudott meg a lány, és most ezt összegzi.

A cselekmény és a háttér megteremtése: 6 pont

Őszintén szólva engem nem kötött le a történet, és jó néhány olyan fordulat volt benne, amin fennakadtam. Pl. Angelika hitetlenkedve gondolt arra, hogy megcsalással gyanúsította meg a férfi, pedig ez nem is a mostani, hanem egy fél évvel ezelőtti veszekedésben hangzott el, amit Bence felidézett magában. Ráadásul a vita után, mielőtt elment volna hazulról, csak úgy simán elköszönt Bencétől, mintha mi sem történt volna?... És hogy a vitánál maradjak: Bence elég bunkón reagált, ami mondjuk magyarázható a bűntudatával, idegességével, de mindezzel együtt irreálisna