A reptérre rohanós jelenetet annyiszor kellett végigszenvednünk már különböző romantikus vígjátéknak kategorizált nyálcsöppenéseken, hogy nagyon reméltem, hogy ezt legalább kihagyod…

De legalább lekéste!^^ Ez egy jó pont neked, ahogyan az is, hogy nem próbálod meg feloldani a konfliktusodat egy nagy romantikus összeölelkezős befejezéssel : )

4 pont.

Szereplők:

Nem értem Samet és nem értem Maxet. Nem csak az egymással való kapcsolatukban, de… legjobb példának azt a jelenetet tudnám felhozni, amikor visszaemlékezünk Dustin szerelmi vallomására. „Mindenki nevetésben tört ki, kivéve Samet.A lány amilyen gyorsan csak tudott, felvette a kabátját és kiszaladt az utcára. Néhány sarokkal később érte utol Dustin. Amikor a lány megállt és hátrafordult, Dustin lazán nekidőlt a falnak, és villantott egy (szerinte szexis) féloldalas mosolyt.” Hát most nézzük a karaktert, akit neked meg kellett volna teremtened: „Kiemelkedően szép fiatal nő, aki ezt kihasználva meglehetősen csapodár.” Szerinted egy ilyen nőt, aki minden bizonnyal tapasztalt, tényég ennyire kétségbe ejthet egy ilyen balfékeskedő szerelmi vallomás? Egy csapodár és kiemelkedően szép nőről van szó. Olyanról, aki hűtlen, csélcsap, kihasználja és kiforgatja azokat a szerencsétleneket, akik az útjába akadnak, ráadásul ezt szemrebbenés nélkül teszi, mert ő ilyen. Hát megijedne? Ugyan már, dehogy! Ő nevetne a leghangosabban, megtáncoltatná a szerencsétlent, maga aggatná rá a szamárfüleket, talán még el is játszaná a shakespeare-i színt Titaniával… hogy éreztesse mindenkivel, hogy itt ő a NŐ. Így, nagybetűkkel. A többiek meg, a férfiak? Ej… hát vannak. Egy csapodár nő vagány. Ellenszenves. Él.

Maxet nem találtam lazának, nem igazán derült ki, hogy mennyiben lenne köze az általad megteremtettnek az előre megadotthoz: ha nem dolgozik, és alkalmi munkákból él, mégis hogy mehetnek minden áldott nap együtt reggel? Hiányoltam a humorát és azt, hogy ő a parti lelke, a társaság középpontja. Szeretheti tíz éve Samet titokban: de ettől még olyan ember, aki szeret élni, szereti a bulikat és a nőket: ezt viszont sajnos az általad teremtett karakterben nem találtam meg.

2 pont.

Kedves Rejtélyes Alkotó!

Tudod, sokszor nagyon nehéz elválasztani egymástól, mi a karakter, mi a cselekmény, és mi vonatkozik inkább a stílusra, mert mind összeköttetésben állnak egymással… azért remélem, megtalálod, mi hol miért van : )

Csapat:

Az ismertetőd ellentmondásos volt, ugye tudod? : ) Ha létezik fiú-lány barátság – amit én erősen feltételezek, különben nagy bajban lennék (mivel a legtöbb barátom fiú) – akkor számomra illogikus rögtön ezen állítás után felvetni, hogy „de egymásba szeretnek…” ennek ellenére tetszett, hogy a kiindulópontunk egy barátság – mi sem lehet jobb idill ennél?

Amikor azonban azt hittem, hogy ez a történet a kettejük kapcsolatáról fog szólni – értsd itt: a barátságból kialakuló szerelemről, arról az óvatos, botladozó próbálkozásokról, vagy esetleg a szereplőket ismerve valami nagyon nagy durranásról, és az utána érezhető feszültségről – tévedtem. Túl hamar, túl könnyedén jöttek össze annak ellenére, hogy elméletben tíz éve legjobb barátok: és ennek ellenére viszont túlságosan könnyen össze is vesztek. Egyrészt, nem hiszem el, hogy egy italtól valaki azonnal elveszítse a józan ítélőképességét: ilyen csakis nagyon tapasztalatlan emberekkel fordulhat elő(?), de ebben sem vagyok biztos. Nem röhejes a gondolat? Persze, oneshotra lehúzni egy felest, az ember megszédül, de nem lesz belőle fasírt! Nem esik az első adandó nő nyakába, és nem hagyja, hogy az az ölébe másszon, amikor kedves fejveszett alanyunknak barátnője van, aki után tíz éve áhítozik, és most végre megkapta!

Nem, ehelyett hagyja, hogy a lány, akit szeret, összetört szívvel kiviharozzon az éjszakába, és nem hiszem el, hogy nm éri utol… ő férfi, hjaj, férfiiii. Hosszúak a lábai. Tud futni. Na nem baj, menjünk tovább. Másnap(!) kopogtat nála, és még csak nem is könyörög rendesen, hanem ordítani kezd az első adandó alkalommal, hogy nem hallgatják meg, és azt hajtogatja, h nem az ő hibája. Már hogy ne lenne az? Minden, amit te teszel, a te sarad. Ha illuminált vagy, akkor is. *Hil éppen Maxet szidja*

A veszekedés logikátlan volt, bár legalább érthető, hogy miért is esett meg :D Ami az után jött azonban… nem tudom felfogni. Sam miért menekül? Valóban mindig el kell futnunk a problémáink elől, hogy arra érdemesnek találtassunk? Hirtelen, drasztikus, teátrális, klisé. Sokkal szebbet lehet kihozni sokkal kisebb kaliberből. Erre mondta anno a fizikatanárom, hogy ez olyan, mintha atommal lőnénk verébre… minek? Minek az erőfeszítés, minek a levél, minek a dráma, az önsajnálat és a végletesség?

Az élet nem csak fekete, rózsaszín és fehér. Színek – vannak. Árnyald. Az, hogy egy tisztázatlan helyzetben a hősnőd a saját intuícióját követve egészen Amerikába repül… nem.

A reptér

4. Stílus és helyesírás: 2 pont

Muszáj megkérdeznem, de átnézetted valakivel az írásodat? Sok helyesírási és elgépelési hiba volt benne, mint például a „lelölte”, ami „lelökte” akart lenni. Nagyon zavarónak találtam a nevek ragozását és az írásjelek használatát a párbeszédeknél, mert ez utóbbi váltakozott, hogy épp stimmelt-e.
Stíluskérdésről nagyon ritkán beszélek, ha elolvasok egy történetet, mert ez szubjektív. Evidens, hogy nem tetszhet mindenkinek, de muszáj kimondanom, nem tetszett. Siettél, rohantál, összecsaptad, olyan volt, mintha egy összefoglalót olvasnék, amire egyébként ritkán vagyok hajlandó. A sok zárójeles megjegyzéssel, kettőspontokkal és alig kifejtett eseményekkel e-mail jelleget öltött a műved, pedig az megint egy másik stílus. Írtak már olyan könyvet, kevesebb embernek jött be, de nekem például tetszett, mert tudtam, hogy mire számítsak. Most mást vártam.
Az egyik zárójeles megjegyzéssel még meg is szólítottál minket, amit már tényleg nem tudtam mire vélni.
„Aznap már senki sem látta őket. (Az ifjú párocska napjának további része az olvasóra van bízva.)” Gyilkosság áldozatai lettek? Hát igen, a bosszú csúnya dolog, nem csoda, hogy Sam menekülőre fogta. Persze lehet, hogy csak sok Bonest nézek… Ne érts félre, szeretem, ha megmozgatják a fantáziámat, de az, hogy nem fejtetted ki, egyenes célzás arra, hogy fölösleges róla beszélni, ugorjunk a lényegre. Ha történetet szeretnél írni, ezt a luxust nem engedheted meg magadnak. A mellékszálak kidolgozása és elvarrása ugyanolyan fontos, mint a főszálé.
A tagolással sem voltam elégedett, minden emlék, helyszín, jelen és múlt egybefolyt, jóllehet a dőlt betűs megoldást értékelem.
A Merin van egy összegyűjtött kis gyorstalpaló a helyesírási hibákról, ezt mindenképp szeretném a figyelmedbe ajánlani. Rövid, tömör, lényegre törő, és esetenként még szórakoztató is ;) (http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=10050)
A csatolt kép és a zeneajánlás aranyos gesztus volt, bár Kati számát erősnek érzem egy ilyen szituációhoz, de ez már tényleg csak az egyéni véleményem :)

5. Összességében: 3 pont

Úgy vélem, hogy egy kicsit jobban át kellett volna gondolnod, illetve több érdekességet és leírást adni hozzá. Csak azt tudom javasolni, hogy olvass sokat, nem feltétlenül csak szépirodalmat, hanem olyat, amit igazán élvezel, megfelel az ízlésednek, és képes megmozgatni a fantáziádat. Mégis, a legfontosabb a gyakorlás és a türelem.

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)

 

3. A cselekmény és a háttér megteremtése: 3 pont

Kérlek, ne vedd a szívedre, de még sokat kell gyakorolnod.
A történeted alapja az egyik legelterjedtebb sablon, ami ráadásul hibás is, mert bár a cselszövéseket a történetek 60%-ában felfedezhetjük, én még nem láttam rá példát a való életben, hogy egy csapat fiú és lány azért fogjon össze, hogy együttes erővel szétválasszon egy szerelmespárt. És miért? Mert mindegyik magának akarja vagy a fiút, vagy a lányt. És mi történik akkor, ha közülük az egyik behálózza mondjuk Maxet? A többiek majd állva tapsolnak neki, mikor az ő terveiket is meghiúsították? Nonsense. Nevezz naivnak, de ha vannak is ennyire aljas és rosszindulatú emberek – igen, vannak -, bízom benne, hogy nem kerülnek egy helyiségbe egyszerre, ugyanazzal a céllal.
Végigrohantál egy történeten, és olyan klisékkel szőtted tele, minthogy az összeesküvők könnyeden összejönnek azon a partin, ahol egyébként épp azt ünnepelték, hogy de jó, megint szabad a pálya, hogy meghódítsák a „szerelmüket”. Ezért tényleg sok értelme volt tönkretenni őket.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a cselekmény kiszámítható volt, egyáltalán nem ért meglepetés, a szövetkezés pedig teljesen ellentmondásos volt Max leírásával, mivel neki egy „kiterjedt baráti körrel” kellett volna rendelkeznie. Szomorú, ha ez rá a bizonyíték.
Természetesen lehet használni a sablonokat, gyakorlatilag elkerülhetetlenek, de akkor kiemelten kell figyelned a szituációk kidolgozására, a mellékszálakra és a szereplők jellemére. Szükség van a cselekmények pontos kifejtésére, az állítások alátámasztására, és hogy ne kapkodd el a mellékszálak kifejtését. Például, mi lett Alexszel? Úgy tűnt, hogy ő ismeri Maxet, de egyszerűen nem tűnhetett el az életéből, ha csak kölykök voltak.
Ide kapcsolódik az is, hogy nem tudtam őket elhelyezni az időben. Együtt jártak iskolába és dolgozni, ami azt jelenti, hogy a fás jelenet három gyerek, avagy fiatalkorú között játszódott le, de Max mégis férfihangon szólt. Samnek több barátja volt, akkor olyan tizenhat-tizenhét évesek lehettek, a jelen pedig tíz évvel később játszódik, ergo huszonhat-huszonhét évesek? Mégis mindenre tini fejjel reagálnak. Ideértve a halloweeni bulit is, amin Sam épp Maxszel táncolt, mikor Dustin leégette, erre a nő kirohan, Max – a legjobb barátja – ott marad és rázza tovább, mindössze Dustin megy utána, hogy közöljön vele egy szánalmas ajánlatot. Naná, hogy Sam visszautasítja – egy gyerekes jelzővel -, majd drámaian elviharzik… Miért is? Eleve miért kellett kimenekülnie a partiról?
Nem találtam reálisnak Max gyors lerészegítését, az alkohol azonnali hatását, a férfi készségességét, de az übergyors kijózanodását sem. Én se bírom nagyon az alkoholt, de pár percnél még nekem is többre van szükségem, sőt. Egy bulizós srácnak ennyi meg se kottyanhatott volna. Azt is túlzás lenne mondani, hogy „nem önszántából tette”, mivel kényszeríteni sem kellett.
Az is valószerűtlen, hogy Sam, aki több mint tíz éve ismeri és szereti, egy csók miatt Amerikába menekül, felmond és semmi perc alatt kiköltözik a lakásából. Nagyon laza, de azért a bürokrácia komplikáltabb.
A taxisofőrök sem olyan jószívűek, hogy elveszítsék a jogosítványukat és a megélhetésüket, mert egy pár szakított.
Ne félj pihentetni egy kicsit az írásodat, jöhetnek még új ötleteid, s ha csupán mellékszálak lesznek is, tovább kerekíthetik a történetet, de semmiképp sem ártanak neki.  
 

Kedves Író!

1. A megadott szituáció beépítése: 5 pont

Konfliktust kellett teremtened egy nyugalmi állapotból. Tény, hogy a főszereplők veszekedtek és szétmentek, az pedig már tényleg az íróra volt bízva, hogy ezek után kibékíti-e őket. Csakhogy az események fejkapkodósak voltak, és nem győztél meg, hogy valóban, igazán, őrülten szeretnék egymást. Megtudtuk, hogy legjobb barátok – ami megjegyzem, erős fogalom, és egyik reakciójuktól sem vált hihetővé -, sőt, egymásba zúgtak. Megtudtuk, mert kijelentetted, de nem fektettél bele energiát, hogy egy kicsit is átérezhessük.

2. A szereplők beépítése: 3 pont

Samnél mindössze a csapodárságot hiányoltam, mert attól még, hogy több barátja volt, akikkel szakított, nem jelenti azt, hogy csapodár. Vagy megcsalta őket?
Maxről nekem mindössze annyi jött le, hogy egy védelmező, rendes típus, de kissé éretlen és nem képes kontrollálni a cselekedeteit.
Őszintén szólva, nem érzem úgy, hogy komolyan kidolgoztad és bemutattad volna a két főhőst, mindössze beleszőtted a kulcsszavakat. Ha egy karaktert szeretnél bemutatni, akkor a cselekedeteiből és a megszólalásaiból egyaránt tükröződnie kell az egyéniségének, mert ha ez nincs így, akkor kizárt dolog, hogy elhiszem, milyen jó a humora, és hogy mennyire rajong az extrém sportokért.