Szia!

Huh, gondolkodtam egy ideig, hogy milyen pontokat érdemelnél, hogyan legyek szigorú veled, de nem nagyon ment. Azért értékeld az igyekezetem.

Megadott szituáció beépítése: hú, igazából tetszett a megoldásod, mert éreztem a lélektani mélységeket, megvolt benne a nyomasztó feszültség, a helyzet maga is remek lehetőségeket rejtett, mármint a páros. Saga lelki vívódását nagyon erősnek és nagyon jól megírtnak éreztem, hihetetlenül tinis volt. Igazából egy kicsit hiányzott Torsten vélt vagy valós álláspontja, habár így is éreztem, hogy ők összetartoznak, és hogy a fét félig üres ebben az esetben egy tele. Csak ezért levonnék fél pontot, de azt nem lehet.
Pontszám: 9/10

A szereplők beépítése: Sagát imádtam, igaz, hogy tényleg egy kiállhatatlan, elkényeztetett fruska volt, mégis átéreztem a szenvedését, és a párosban is megállta a helyét. Torsten leírása nagyon tetszett, az egész színészes dolog, és persze a párbeszédek. Halálosak. Igazából itt is csak annyit hiányoltam, hogy róla egy kicsit többet tudjunk meg. Szegényem nem volt valami közlékeny, bár azt a keveset nagyon jól és nagyon érzékeletesen közölted vele kapcsolatban. Ha nem kihívás lenne, és nem látnék ott feljebb egy szigorú karakterleírást, nem is akadékoskodnék. De így kényszert érzek rá.
Pontszám: 9/10

A cselekmény és háttér megteremtése: Fú, ez oltári jó volt. Mindkét szereplő indíttatásai olyan mélyről jövőek, klasszak, indokoltak és érettek voltak, hogy le a kalappal! A háttér nagyon tetszett, valahogy nagyon passzolt ez a hideg és néhol felcicomázott világ hozzájuk, mindent láttam magam előtt. A cselekményt nem vitted túlzásba, mégsem volt hiányérzetem: pont annyi, amennyi kelett ahhoz, hogy élvezzem, a kulturális dolgokba sem mentél bele annyira, hogy bármi bántson ezzel kapcsolatban. A neveket pedig imádtam.
Pontszám: 10/10

Stílus és helyesírás: érdekes és meglehetősen karakteres a stílusod. Néhol épp ezért kicsit szokatlan volt, de nagyon szellemes, okos az írásmódod, választékos a szóhasználatod, ugyanakkor nem erőltetett. A helyesírás és a stilisztika korrekt.
Pontszám: 10/10

Összességében: Nekem nagyon tetszett, nagyon erős volt a hangulata, megérintette a pici szívem és a romantika is awww. Ugyanakkor nem mentél el a végtelen nyáltenger felé, sőt, a vége igen tetszetős módon magában hordozza azt a kellően tragikus folytatás, amit egy ilyen kapcsolat szinte megkíván. Tetszik, hogy a történeted elfogadtatja velünk ezt a korkülönbséget, ugyanakkor, ha nem is bírál, de sugallja, hogy nem igazán van létjogosultsága. Szerettem!
Pontszám: 10/10

(de nem szeretem, hogy levágja a végét... :S folyt.)

A történet hangulata magával sodor, remekül megírt novelláról van szó, ugyanakkor fel kell hívnom rá a figyelmedet, hogy pár helyen különös szórendű mondatokkal találkozunk, egy helyen felesleges egy névelő, és a vége felé hiányzik egy sortörés itt: „- Tehetnénk úgy együtt. / Saga a kirakatüvegnek…” Ennek ellenére imádtam a stílust. Ezen a pár feledhető bakin túl pedig nem szúrta ki semmi a szememet, így:

10 pont.

5. Summa: bár már említettem, azért még egyszer megteszem: imádtam. Igazából mindent. Ha kellene legyen még plusz hozzáfűznivalómnak, hirtelenjében akkor sem találnék. Te magad elmondtál mindent, amire esetleg kíváncsi lehettem.

10 pont.

Köszönöm, hogy olvashattam! Szép volt.

Hil (bíró)

Kedves Rejtélyes Alkotó!

Ha valami, akkor ez kellett még a mai naphoz. De tényleg. Régóta csűröm-csavarom a szavakat, kifogásokat faragok, hogy miért nem, és legfőképpen miért nem ma… azt hiszem, bizonyos mértékben görbe tükröt tartottál elém Saga és Torsten képében, miért is kell, mert igenis kell... írnom. : )

1. Szituáció: piros, dühből fénybe. Szépen oldottad meg, a szöveg szerkezeti kiegyensúlyozottsága és a Saga lelki vívódása alkotta paradoxon pedig csak ráerősített a kapcsolat cérnafonálnyi függésére, a kettejük függésére, a veszekedés miértjére. Valójában nem is a kirobbantó ok volt az, ami megfogott, hanem a megoldás – ilyen egyszerű, ilyen letisztult, de mégis hogyan? És Torsten nem csak minket, olvasókat lepett meg. Nem kellett bele több, mégis valahogy ürességet hagyott bennem.

8 pont.

2. Szereplők: éltek. Lélegeztek. Saga réteges volt, és gyermek volt, és nő volt, és büszke volt, és magányos… bár csak az elbeszélésedből tudtuk meg a jellemében rejlő mélységet, mégis minden szavában benne volt a jelenség. Ugyanakkor a Torstenhez fűződő viszonyában a gyengeség… a gyermekség uralkodik el, ami igazából nem erősít rá a gonosz-vonalra, sőt. Megszeretteti velünk őt.

Torstenben megtaláltam mindent, aminek benne kellett lennie, a nyers, cinikus modora pedig frissítően hatott rám. Nagyszerűen, mégis egyszerűen, pár vonallal ábrázolt karakter volt, aki könnyedén a szívembe lopta magát. Talán a befejezés hirtelensége… és Torsten adhok, semmiből jövő döntése akasztott meg egy picit csupán a karakter kapcsán, annak ellenére is, hogy a történet előremozdításához szükséges, és imádnivaló dolog volt.

Imádtam kettejük szócsatáit – már ha annak lehet nevezni ezeket a párbeszédeket. Egyik sem volt felesleges, egyik sem volt értelmetlen.

Összességében mindketten éltek, éreztek, lélegeztek.

9 pont.

3. Cselekmény és háttér: egyszerű cselekményvázat ábrázoltál, amibe a csavart a nagy korkülönbség és kettejük veszett jelleme és viselkedése vitte, valamint az a fergeteges hangulat, amit megteremtettél és ami könnyedén beszippantotta az olvasót.

A hosszú leíró részek nem váltak unalmassá, csak színesítették a világot, fokozták az olvasó kíváncsiságát a végkifejlettel kapcsolatban. Ehhez a történethez pont ennyi, pont így volt tökéletes.

10 pont.

4. Stílus, helyesírás: az ablaküveg, a pofonjelenet, a fóliával bevont szökőkút, a rengeteg kimondatlanság, a kesztyű, az érintés a derékon… megannyi finom apróság, amit akár a cselekményhez is felsorolhattam volna, mégis a stílus ékkövévé válnak. Mert ezek teszik azzá a történetet, ami. Megteremtik azt a törékeny világot, amiben ezek ketten, kegyetlenül de tisztán, magányosan, de együtt, benne vannak. A tö