Szia!

Azt kell mondjam, hogy kellemes meglepetés voltál számomra. Mikor megláttam a címet, "Barbie baba zöld hajjal" gondoltam, te jó ég, de fogok ezen szenvedni. Aztán pont az ellenkezője történt. Nagyon tetszett.

1. Szituáció: Szépen be tudtad építeni a konfliktust, a végén a békülős résszel pedig megdobogtattad a szívem. 10 pont

2. Szereplők: Mindkét főszereplőt jól bemutattad, megfeleltek a kritériumoknak. A szülők is aranyosak voltak. 10 pont

3. Cselekmény, háttér: Nekem nagyon tetszett. Igaz, hogy a gyengéim az olyan történetek, ahol két egymást nem kedvelő embert összezárnak valahol és a végére egymásba szeretnek. A hátteret is sikerült megteremteni. 10 pont

4. Stílus, helyesírás: Egy-két szóismétlés, elírás előfordult, de a stílusod annyira magával ragadott, hogy ez nem zavart. A káromkodás volt egy kicsit zavaró. 9 pont

5. Összességében: Nagyon jó történet lett. Imádtam azt a jelenetet, amelyben Leo az erkélyen dohányzik, miközben Ciara felfedezi a róla készült képeket. 10 pont

Köszönöm, hogy olvashattam. Gratulálok.

Bandytha

3. A cselekmény és háttér megteremtése: Itt voltak üres foltok néhol, igen itt talán akadtak. Például kicsit több arról, hogy Leo miként szerette meg így Ciarát, vagy tudod, szóval mi volt az, ami velük történt kicsit bővebben, amíg nem ismerhettük őket a történet idején kívül. A másik, hogy valami drasztikusabbat és életszagúbbat vártam ahhoz a részhez, hogy Ciara otthagyja a szüleit. Akkor a papa miért nem neheztel rá legalább egy kicsit? Tudom-tudom, ne is mondd, én és az én erősen beszűkült sémáim, de ezt akkor sem értem. Na, nem mintha nem játszadoztam volna ilyen gondolatokkal, de hogy mi az, ami rávesz valakit, hogy a megvalósításig fajuljon, és félretesz minden tanulmányt stb... Igen néhol szorult kifejtésre, de a maga kis fogyatékosságaival együtt is nagyon tetszett nekem. 10/8

4. Stílus és helyesírás: Csak néha találtam kicsit soknak a káromkodást, bár máskor sokkal jobban zavar, most tényleg csak egész minimálisan irritált. :)) Úgyhogy erre nem tudok neked csúnya pontokat adni és levonni, mert szerintem a stílusod ugyan még csiszoltan kicsit, de gördülékeny, a helyesírásodba nem kötök bele, legfőképp azért, mert ha egy történet leköt, akkor ez csak másodlagos. 10/10

5. Összességében: Igen ez jó volt, nem vágtam utána csalódott arcot, sokszor elmosolyodtam, szerelmes is lettem kicsit Leóba, egy-egy jelenet megsimizte a lelkem. Szép munka volt megérdemelsz egy fejfedő emelést. Sok-sok biztatást, és még sok olvasást, és egy kevés csiszolgatást kívánok neked. 10/9

Köszönöm neked! További jó versenyt és szép pontokat! Anne KritikaKlub

Kedves Író!

Hm, hát nem tudom hogy állsz Gárdonyi Gézával, de van tőle egy nagyon kedves regényem, az 'Ida regénye', én meg csak kamilláztam itt jobbra, meg balra, ahogy egyre több hasonlóságot vettem észre. Persze eszem ágában sincs vádaskodnom, mert őszintén, ha így is van, akkor is nagyon imponál nekem az ötlet, és abszolúte csak értékelni tudom, de személyed ismerete híján így csak mindenféle kósza következtetéseket tudok levonni, de a kritikám nem fog mentesülni az alól, ahogy ezeket majd szépen sorjában összevetem.

A címedtől egyébként kicsit megijedtem, mert magyarszakos tanulmányaim során akárhányszor ilyen címbe botlottam, vagy ehhez hasonló képet láttam a borítón, na az maga volt a posztmodern rémálom, na ebben meg még művész is van. De hála neked, nem ez lett a vége, hanem egész kellemes kis érzésem van utóhatásként, és már nem irodalomtanulmányaim megrontójaként tekintenék a zöld hajú barbira.

1.A megadott szituáció beépítése: Igen, ez megvolt, na nem azt mondom, hogy minden ízében tökéletesen, de lényegében, meg történt az, aminek meg kellett történnie. Bár néhol nem látom az alapokat, tudod amiből kinőtt a konfliktus, amit aztán megszüntettél, ezzel méltán viselve a piros csapat színeit. Szóval, arra akarok kilyukadni, hogy ügyes dolog volt az információk elhintése, de lehet, hogy egy kicsit többet kellett volna tudnunk az előzményekről, kicsit elmélyedni a lelkiekben, mert hát persze, hogy lehetett arra gondolni, hogy ők ketten a végére összejönnek, meg jók voltak a visszaemlékezések, csak tudod kicsit többet szerettem még volna róluk megtudni. 10/9

2. A szereplők beépítése: Jajj, hallod, az ilyen férfikarakterekbe nem kell két perc és beleszeretek, pláne azután, hogy csak azért is befészkelte magát a fotelbe, és együtt aludtak. Az ilyen művészek a gyengéim, és minden kritériumnak megfelelt, az optimizmusa is sütött, ami talán kicsit bökte a csőrömet, hogy nagyon a szentimentalista oldaláról fogta meg a festészetet, vagy fogtad meg te a festészetet. Na, nem mintha én értenék hozzá, amikor az egyenes és görbe vonalak megkülönböztetésével is gondjaim vannak, de több gondolatod raktam volna a festményekbe helyetted, az nagyon jó volt amikor kiragadtál párat, de az még jobb lett volna, ha egy-két általunk is ismert konkrét helyzetbe is be tudnám azonosítani. Megjegyzem Gárdonyi festője is nagyon óvta a szobáját, igaz Ida takarítani bejárt, de náluk is tabunak számított Ida lefestése. Oh, milyen szépek is ezek a párhuzamok. A lánykaraktered is aranyos volt, tetszett nekem, és olyan volt, hogy megfeleltek a kapott kritériumaidnak, de a világ összes lánya könnyedén azonosulhatna vele. 10/10

Nelli, bíró és Kritika Klubtag (A Merengő Fórumon megtalálsz minket.)

(folyt.)

Nina felbukkanása, majd eltűnése kicsit hirtelen volt, de gondolom nem akarta zavarni a párocskát, hátha kialakulhat még valami. Ráadásul biztos nem utazott vissza rögtön dolgozni, hanem még később visszament Leóékhoz, ha már miattuk vett ki szabadságot.

„Neked is nagyon szép napot! Üdv – fordult Ciarához, aki egy pillanat erejéig majdnem elfelejtette, hogy Nina ugyanúgy nem tud az ő kis trükkjükről, mint a szülei. – Látom, jól elvagytok… Komolyan… mikor múltkor előálltatok az ötlettel, hogy összeköltöztök, eléggé… tartottam a dologtól, de most már tisztán látom, hogy tökéletes pár vagytok.” Hm, hogyhogy nem mondták el neki a tervet? Hisz az egyiküknek a tstvére, a másikuknak a legjobb barátnője. csak megbíztak benne, nem? De azt nyilván nem csak most tudta meg Nina, hogy összeköltöztek. De valahogy olyan, mintha Nina sejtené, hogy még nem igazán vannak együtt. Ráadásul még célozgat is arra, hogy sose hitte volna, hogy sikerül Leónak meghódítania Ciarát.

Ó, és a végén az a fránya rajz… Ejj, nem hiába mondja a rajztanárom, hogy egyszerre kell dolgozni a rajzon, különben nem lesz egységes a dolog. :D

És szegény cica… :) Hááát igeeen, vannak, akik szeretik szivatni szegény macsekokat a művükben különböző elnevezésekkel - hol mákosgubához hasonlítják, hol egy bokorhoz… ;)

Stílus és helyesírás: 9 pont

Tetszett a stílusod, humoros voltál. :) (Jaaaj, pl. az az üzenetrögzítő… XD ) Itt-ott akadt néhány elgépelés vagy szóismétlés. Van egy érdekes mondat, ahol viszont a szóismétlést elkerülendő, háromféleképpen írod le Leót: „Ciara akkora lendülettel fordult meg, hogy félő volt, az újsággal pofán vágja Leót, de végül a másik keze érte el a fiú arcát, és csak a férfi szájára tapasztotta a tenyerét, aminek következtében Leóból csak különös mormogás szerű hang jött ki”. Ennél igazából az zavar, hogy egy mondaton belül hívtad fiúnak és férfinek is. :)

Összességében: 10 pont

Nekem nagyon tetszett a történet, jól megfelelt a szempontoknak, humoros volt, aranyos, biztos el fogom még olvasni, ha lesz egy kis időm. :) (Ööö, gondoltam elolvasom bírótársam véleményét is mielőtt elküldöm a sajátomat. Mire gondolt azzal a nagymama karikírozással kapcsolatban? *Fúrja az oldalát a kíváncsiság.*)

Nell