Kedves Író!

1. A megadott szituáció beépítése: Csattanni, csattant, nem mondom, de mivel ezt már mindenkivel végigzongoráztam, te sem lesz ez alól kivétel. Habár tényleg megtörtént az, amiért kék a színed, de nekem nem is tudom, talán kicsit hirtelen és valamennyire alaptalanul ütött be a ménkű. Hogy értem ezt? Nekem hiányzott egy láncszem, ami biztosítja az egésznek az alapját. Hiányzik egy láncszem, ami indokolttá teszi azt, hogy egy drogos így rárontson a lányra akit szeret. 10/8

2. A szereplők beépítése: Meg voltak, de lehettek volna erősebbek az egyes vonások. A naiv lány nem volt meggyőzően hiszékeny, csak szerelmesen hiszékeny, ami a címhez tökéletesen passzol. :) Az üzletember pedig lehetett volna kicsit cinikusabb, mert ő valójában itt nem volt nyers, voltak kirohanásai, de ezek is olyanok voltak, amik még betudhatóak normálisnak, talán tőle meg kissé deviánsabb, zárkózottabb viselkedést vártam volna, aki valahogy még ki is használja a lány viselkedést. Az alapok azért megvoltak, de nekem nem voltak kiforrva. 10/7

3. A cselekmény és háttér megteremtése: Nem volt rossz, de még több alapozásra és kidolgozásra lett volna szüksége. Nem sokkal, csak egy kicsivel. Ahogy írtam egy gyilkosságnak kicsit bonyolultabb a pszichológiája, és itt nem Anne-re gondolok, hanem a férfire. Ha őrült volt, akkor több rejtett vonása kellett volna hogy legyen, sokkal több titokkal kellett volna átszőni. Bármit is hablatyolok itt össze most, azért tetszett, és jó volt. Csak legközelebb még egy kicsivel több lélekrajzot bele. 10/7

4. Stílus és helyesírás: Ezzel nem volt semmi baj. Tetszett ahogy írsz. Nem volt tele hibákkal, letisztult és nem bonyolítod túl. Nem találtam benne semmi olyat, ami miatt erre ne adhatnék maximális pontot. 10/10

5. Összességében: Nem volt kellemetlen élmény, és meg van benned az esély arra, hogy tovább fejlődj, és ennél sokkal nagyobbakat is alkoss. Jó volt olvasni. 10/9

További kellemes versenyzést! Anne KritikaKlub

Szia!

1. Szituáció: Ennél nagyobb konfliktus már nem is lehetett volna. Teljes nyugalomból és boldogságból halál. Jó volt az átmenet az egyikből a másikba. 10 pont

2. Szereplők: Anne egészen addig tűnt gyengének, amíg egyszer csak vette a bátorságot és átkutatta a férfi holmiját. Utána pedig még magával is vitte a kábítószert. Ez nem illett hozzá. Jack esetében azon gondolkodtam, hogy ha nyers, cinikus, akkor valószínűleg a lánnyal sem viselkedik másképp. 6 pont

3. Cselekmény: Maga a történet tetszett, csak az sántított, hogy vajon ez a lány tényleg képes lehetett szembeszállni Jack-kel és leszúrni őt? Vagy inkább önként átadja a kábítószert. 7 pont

4. Stílus, helyesírás: A stílusod tetszett, de leginkább a kíváncsiság vitt előre az olvasásban. 6 pont

5. Összességében: Érdekes történet volt. A gyilkossággal sikerült meglepned. 7 pont

Bandytha

A másik szemet szúró dolog a „Ha jól emlékszem, minden egy félévvel ezelőtt kezdődött.” mondat volt. Elfelejtheti, hogy pontosan hogyan történt, de azt, hogy mikor, soha. Pláne, hogy mindössze néhány nap eseményéről van szó. Ez végképp nem olyan, amit ne lehetne behatárolni.

Amit nagyon hiányoltam, az a tagolás. Főleg a múltbeli rész megfelelő elválasztása miatt, mert így nagyon összefolyt.

Többször hiányoltam a névelőket, és a vesszők hol hiányoztak, hol pedig épp feleslegesek voltak.

Néha pedig úgy éreztem, hogy némelyik mondatnál egyes szavak teljesen értelmetlenül szerepelnek. Például a „Még sose hallottam ilyen fáradtnak a hangját se.” Miért „se”? Mi mást hallhatott még fáradtnak a hangján kívül? Teljesen jó lenne nélküle. Vagy egy másik példa: „Már teljesen megnyugodtam, hiszen biztos voltam benne, hogy még mindig fontos vagyok a számára, és úgy döntöttem, ezen kívül más nem számít.” Miért már? Ennek hatására, ebben a szövegkörnyezetben valami ilyesmit vártam volna: Már teljesen megnyugodtam… pam-pa-pamm… amikor! Vagy: Már teljesen megnyugodtam…, de! Szóval, vártam valamit, leginkább negatívat, de nem folytattad.

5. Összességében: 7 pont

Ez egy jó történet volt, megvolt benne a kellő feszültség és balsejtelem, de az a pár dolog, amit említettem, számomra egy kicsit lehúzta. És egy jó tanács: ne írd be az ismertetőbe kérdésnek, hogy lehet-e jövőjük, ha a figyelmeztetésnél kint van a gyilkosság és a szereplő halála, de nem kötöd ki, hogy főszereplő nem fog meghalni… Persze, lehet földöntúli szerelem, de érted, gyanús, hogy nem fog menni.

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)

3. A cselekmény és a háttér megteremtése: 7 pont

Hm… Elismerem, hogy jelen esetben jó ötlet volt a drogos szál, mivel így egy nem éppen hétköznapi konfliktussal vetettél véget egy olyan pár kiegyensúlyozottnak tűnő kapcsolatának, akik között csak sablonos veszekedés jöhetett volna létre. És valószínűleg Anne meghunyászkodásával zárult volna. Ezért túltettem magamat rajta, de két mondat erejéig őszintén reméltem, hogy a nagyi titkos lekvárreceptjét rejti a nejlon zacsi. Egyébként, a rendőrök miatt azt hittem, hogy ezzel kereskedik, nem azt, hogy ő használná, de legalább érthetővé vált az ingadozó hangulata.

Azért érdekes, hogy az első találkozásuknál, meg se fordult Anne fejében, hogy Jack esetleg ártani akarna neki, és egy másik történetben, ugyanez volt a női főszereplő első gondolata erről a férfi karakterről. Lehet valami pozitív kisugárzása, ami ellensúlyozza a belső tulajdonságait :) Ott mégis hihetőbb volt, hogy a férfi odamegy hozzá, mert nem ilyen közvetlen, kedves stílusban tette.

Amit viszont abszolút nem értettem, az a pisztoly megtalálása. Anne miért borult ki rajta? Ha lehet fegyvert tartani, ők meg jó, ha heti kétszer találkoztak és nem éltek együtt, miért kellett volna Jacknek beszámolnia róla? És mitől kellene a lányt megvédenie? O.o Az viszont hiteles volt, ahogy a férfi gyanakodva reagált az egészre.

Korábban már említettem, hogy Anne-től nem vártam volna, hogy magával viszi a drogot, illetve számomra az is furcsa volt, hogy a férfi beszólt utána, hogy minden rendben van-e. Miért? Kezet nem moshat? Értem, hogy arra utaltál, hogy a férfi gyanakodott, főleg azért, mert oda rejtette a kis tartalékait, de célszerűbb lett volna azzal indokolni, hogy egy ideje túl nagy volt a csend.

A záró jelenet elkerülhetetlen volt, de irreálisnak találtam, hogy nem adja oda neki a drogot. Főleg, mikor Anne rájött, hogy az élete a tét. Ő nem egy hősies karakter, aki a semmiből akkora erőt meríthetne, hogy elkezd könyörögni a férfinak, próbálva meggyőzni, hogy beszéljék meg. Pláne, hogy nem tudja, mi tévő legyen. Alapvető önvédelmi reakció lett volna, hogy jó, persze, odaadja. Nem mintha ettől megnőtt volna a túlélési esélye, de akkor is.

4. Stílus és helyesírás: 6 pont

A kezdéssel leginkább az volt a problémám, hogy nem volt összhangban a végével, nem alkotott keretet. Az elején nagy feszültséggel csap le ránk, hogy ez milyen szörnyű, nem fogjuk elhinni, de a végén túl nyugodt. Hát igen, ez van, valamennyire már megemésztette, de már nem hiszi el, hogy van miért élnie. Nem éppen úgy hangzik, mintha épp megőrülni készülne… Ezt leszámítva, végig jelen volt a feszültség a műben, amit a gyilkosságot követő összegző nyugalom alapvetően jól zárt volna le.

Kedves Író!

1. A megadott szituáció beépítése: 9 pont

Hm, érdekes párost választottál, mert a férfi nyerssége egy érzékeny nővel szemben, már önmagában sok konfliktust szülhet, mégis egy különlegesebb megoldást választottál. A kiinduló helyzet nyugodt, majd kezdi felváltani a gyanakvás, egy elvetélt ötlet, s végül tragédiába torkollik. Fatális, de alátámasztottad.

2. A szereplők beépítése: 6 pont

Szerintem Anne karakterét eltaláltad, egy ellentmondást leszámítva. Még az elején azt mondja, hogy „Annak is örülök már, hogy képes vagy így is egy kis időt rám szánni.” És most tekintsünk el attól, hogyha még szombatonként se találkoznának, akkor minek lennének együtt, de ez arra utal, hogy annyira szerelmes és felmagasztalja a férfit, hogy abszolút alárendeli neki magát. A másnapi jelenetnél megbénította a félelem, utána pedig folyamatosan bizonytalankodott. Mégis képes elvinni egy zacskó kábítószert annak a férfinak a lakásáról, akiről tudja, hogy mennyire furcsán viselkedett legutóbb, és hogy fegyvere van. Miből merített hirtelen ekkora bátorságot? Ráadásul nem segítő szándékkal tette el, hiszen minden gondolkodás nélkül a táskájába rejtette. Csak menetközben merült fel benne ez az indok. Egyszerűen nem találtam hitelesnek a lánytól egy ilyen cselekedetet.

Jackről nem sokat tudtunk meg, de nagyjából megfelelt a leírásnak, mindössze a cinikusságot hiányoltam, illetve azt, hogy Anne-t se kezelje egy törékeny tárgyként. Értem, hogy a női szereplőd kissé depressziós, alacsony önbecsülésű és pesszimista, jogos, mert romokban áll az élete, enélkül viszont nem jöhetett volna össze a határozott és nyers férfival. Elég lett volna annyi, ha nem süllyeszted a lányt ennyire mélyre. Például, túlzásnak éreztem ezt a mondatot: „Sokáig azt hittem, soha sem lesz senki, aki elfogad párjaként, és ő volt az, aki ezt a félelmemet elkergette.” Egy tizenkilenc évesről beszélünk, előtte az élet! Nekem is vannak rosszabb napjaim, és nem vagyok egy optimista, de Anne-nek határozottan segítségre van szüksége. Egy ilyen eset után pláne, mivel túl érzékeny, és kétlem, hogy magától fel tudná dolgozni... Kicsit hiányoltam is, hogy megtudjuk, önerőből vagy esetleg egy pszichiáter segítségével kezeli a traumáját. Nem mindegy, mert akár egy jellemfejlődésen is végigmehetett.