3. A cselekmény és háttér megteremtése: Szeretem az ilyen történeteket nagyon is, szeretem ha dúlnak az érzelmek. Szeretem, hogy ott van a feszültség, szeretem a tüzet az emberek szemében, amikor végre megnyilatkozik, hogy ők nem ugyanolyan, mint a többiek, mert nekik is vannak saját érzéseik, érzelmeik, gondolataik és indulataik. Az egyetlen szál, amit értettem, de kicsit megint csak általánosnak is kihasználatlannak találtam egy kicsit, az francia hölgyemény, akihez ugyan vonzódott testileg, de lelkileg nem. Éreztem a két kapcsolat közti kontrasztot meg nem is, de ezt fogjuk rá Bence kissé felszínes magatartásának. Végül is szép volt a felépítése, és tudom, hogy nem ez jön le sokszor a szavaimból, de nagyon tetszett, és igazán érdekesnek találtam. 10/9

4. Stílus és helyesírás: Nem olvastam végig minden hozzászólást előttem ezt belátom, de szerintem ezt már ők is megjegyezték. A bocsát/bocsájt dolog. Hol jól használtad, hol nem, de hát ez a magyar nyelv lehetetlen szépsége. Sokszor még a beszélők sem tudnak vele boldogulni, ha csak a saját magam példájából indulok ki... :)) Akkor, amikor valakinek valamit megbocsájtunk, az azt jelenti, hogy eltekintünk a vétke felett. Bocsátani, valamit vízre bocsátani szoktunk, vagy alkalmazottat elbocsátani. Tudom, hogy sután és tömören fogalmaztam, de gondoltam, ha más hibát már nem nagyon találtam, ami kiszúrta a szemem, akkor ezt szóvá teszem. Egyébként nagyon szépen írsz, és tetszik a könnyed légies stílusod, hogy e világon maradsz a szavak által. :)) 10/8

5. Összességében: Gratulálok, hogy ilyen szépre összehoztad, és igazán szerethető karaktereket gyúrtál nekem a szereplőidből. Sokat írj még, és legalább ilyen szépen. A stílusod pedig nagy kincs, hogy megtaláltad az arany középutat, ezt el ne veszítsd. 10/9

Szép pontokat kívánok neked a továbbiakban. Üdvözöl téged: Anne KritikaKlub

Kedves Író!

Tudod, miért szeretem a piros csapatos történeteket, mert bennetek ott van a happy end lehetősége, a feszültség feloldása, és ez kicsit megnyugtat miközben olvasok. Na, nem mintha nem szeretném a feszültséget, mert azért is oda vagyok, de ma inkább ilyenekre vágyom.

1. A megadott szituáció beépítése: Igen meg volt, feloldódott a feszültség, és csak egy kis keserű szájíz maradt a végére, amikor tudatosulunk vele, hogy tényleg képes volt Bence megtenni, amit megtett, még ha szakítani is akart. Amit még vártam volna még az kicsit nagyon érzelmi megalapozottság, és hogy ne féljünk felszántani a mélységeket, többet beszélni a gyanakvásról. Nekem csak egy nagyon kicsit hiányzott, és sokszor azt sem tudom megmondani, hogy mi. Valami ragasztó talán, ami az egészet egy egésszé állítja össze nekem. 10/8

2. A szereplők beépítése: Bence személyisége hibátlan volt, érdekesnek is találom, hogy a férfi karaktereket többen sokkal jobban megfogjátok, mint a nőket, de módszeresen. Na, nem azt mondom, hogy komolyabb bajok lettek. Mondjuk az említett baráti körtől elcsíphettünk volna kicsit több beszélgetést, kicsit több kapcsot, esetleg körön belüli viszonyokat, mert a báros jelentnél nekem csupa arctalan alak ült az asztalnál. Nem ők a főszereplők tudom, de ha őket kicsivel jobban megismerjük, akkor általa többet tudtunk volna meg Angelikáról is. Kicsit valahogy megfagyott nálam a dolog az általánosságnál. Tomi karakterét emelném még ki, mert ő az, aki által kicsit többet megtudhattunk Angiról, valami ilyesmire gondoltam, vagy legalább csak egy nagy közös egymás szavába vágó báros beszélgetésre, ahol nevükön vannak nevezve, így kapva egy icipici személyiséget. 10/8

Szia!

1. Szituáció: Szerintem jó lett. Benne volt a konfliktus. Az elején még csak halványan, aztán pedig robbant. A végén pedig lecsillapodtak a kedélyek. Ezt talán lehetett volna egy kicsit hosszabban leírni. 9 pont

2. Szereplők: Angelika megfelelt a megadott leírásnak, Bence már kevésbbé tetszett. Az, hogy mindig mindent jobban tud nekem nem igazán tűnt fel. Az már inkább, hogy nagy lábon él, tud zongorázni és művelt. Bár lehetett volna annyi esze, hogy a szeretőjét nem otthon fogadja. Azt meg végképp nem értettem, hogy mi vitte rá, hogy egy hosszú filmet is megnézzen vele. Fel sem merült benn, hogy Angelika nem marad el sokáig. 6 pont

3. Cselekmény, háttér: A kapcsolatuk hátterét szerintem jól bemutattad. Az alap történet pedig egy elég gyakori és sajnálatos ballépésre (megcsalásra) épült. Ez nem igazán ragadott magával, de azért tetszett. 7 pont

4. Stílus, helyesírás: Jó volt, hogy mindkettőjük gondolatait megismerhettük, hogy két nézőpontból olvashattuk a történteket. A stílusod kellemes. Néha előfordult szóismétlés. 9 pont

5. Összességében: Véleményem szerint a téma ellenére jó kis történet lett. 7 pont

Bandytha

„Sajnálom, kicsim, hogy egy perc nem sok, de nekem annyi szabad időm sincs. Teljesen be vagyok táblázva, ugye megérted?” Te használnál ilyet egy átlagos párbeszédben? Ez túl költői, ráadásul itt leginkább lekezelő. Sőt, ezek után még feltesz egy teljesen sablon kérdést, amitől bárki falra mászna. Persze, hogy nem érti meg.  Ha ezt kérdezni kell, akkor már megvan a válasz, és lehet mérlegelni, hogy vajon miért.
Vagy, ahogy itt:
„- Akkor mégis, miért? – kérdezem magamtól, pedig a válasz egyértelmű. - Azért, mert minden pasi egy szemétláda, és én sem vagyok kivétel. Lehetnék, de nem teszem. Ugyanúgy megcsalom a barátnőmet, mint más, pedig szeretem. Szeretem, de valami még sincs rendben, ezért teszem azt vele, amit…”
Itt a dőlten szedett általánosítást furcsálltam, és azért él bennem a remény, hogy nem mindenki csalja meg a barátnőjét.
A tagolás szép, de a párbeszédeket nagyon behúztad, és a sorkizárt formázás szebbé tehette volna a külalakot. Erre kivételesen csak azért tértem ki, mert alapvetően ügyeltél a kinézetére, és tetszett a „ ~*~” jel, illetve a dőlt betűk gondolatoknál és kézírásnál való használata :)
Azonban jobban kell figyelned, hogy ne keverd az igeidőket. Például a párbeszédeknél általában múlt időben használod azt, hogy hogyan mondta épp az adott szereplő, de mondjuk a taxis jelenetnél ezt érthetetlen okokból jelen időben írtad. Vagy talán jobban látszik a történet végén, ahol Bence elmondja, hogy újra együtt vannak, majd elmeséli, hogyan történt. Az utolsó mondat mégis nagyrészt jelenben van. Értem én, hogy azt szeretted volna érzékeltetni, hogy ő most mennyire boldog, de ez a jelenet a múltban játszódik, hiszen meséli, ezért ennek is így kellett volna hangoznia:
„-        Igen – nevetett rám, én pedig magamhoz szorítottam, és egyszerűen csak boldog voltam, hogy visszakaptam a páromat.”
Szép volt viszont a pókos hasonlat a teánál.
Hm, voltak vesszőhibák, pár elgépelés és elírás, a szóismétlés terén leginkább az „így” zavart, és a Jacqueline nevet sem így ragozzuk, hanem Jacqueline-nal lenne.

5. Összességében: 7 pont

Bár a pontok nem ezt mutatják, de nekem tetszett. Ugyan voltak olyan részek, melyeket nem tartottam hitelesnek, és ezek rontották az olvasási élményt, de alapjában véve egy kerek történetet alkottál, pozitív volt a zárása, nem csaptad össze, és nem éreztem hatalmas szenvedést olvasás közben. Talán pont azért, mert annak ellenére, hogy a lányt megcsalták, nem úgy állt hozzá, hogy akkor most mindennek vége. Még akkor is szerette az idióta barátját, és képes volt értékelni, hogy a kedvencét főzte – noha meggyőzte magát, hogy ez nem ilyen egyszerű -, amikor le kellett volna harapnia a fejét. Komplex érzéseik voltak és egyikük sem volt tökéletes. Emellett annak is örültem, hogy megnevezted a helyszíneket, mivel ismerem őket, így már közelebb hoztad hozzám a történetet.
Éppen ezért sajnálom, hogy csak ennyi pontot adhattam, de úgy fair, ha követem az eddigi pontozási módszeremet, és tényleg csak az adott szempontokra koncentrálok.

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)
 

3. A cselekmény és a háttér megteremtése: 4 pont

Tulajdonképpen mindent elárultál nekünk, amit tudnunk kellett a hátterükről és a kapcsolatukról, és alapvetően szépen alátámasztottad és megteremtetted a konfliktust.
Megértem, hogy mivel a férfi képtelen volt elszakadni a szeretőjétől, csak úgy derülhetett volna ki a félrelépése, ha elmondja a párjának, vagy valaki az ismerőseik közül meglátja őket, esetleg a párja bizonyítékot talál rá stb. A gyávaságából adódóan az első kiesik, a többi pedig hasonló kaliberű, mint a rányitás. Ezzel pedig csak azért nem volt problémám, mert Angelika elment a barátaival, és nem azonnal hazarohant, hanem még egy éjjelnappaliba is beugrott, hogy engesztelő ajándékot vegyen, közben lement egy film, telt az idő… Jól megtervezted, és hiteles is lehetett volna, ha nem lett volna ott ez a fránya francia.
Eleve nem értettem, hogy miért kellett egy francia lányt választanod, ami fölöslegesen klisévé teszi, ráadásul még akcentusa sem volt. Vagy franciául beszéltek? Esetleg angolul? Mondjuk, akkor is kellett volna az akcentus, mert nem tudják kiejteni a „h” hangot. Simán választhattál volna neki egy magyar szeretőt, semmi sem indokolta, hogy külföldi legyen, csak egy sztereotípia. Aztán jött, hogy sokat költ rá a hapsi, hogy ne árulja el a viszonyukat. Oké, megemésztettem, de egy ilyen nő, aki annyira megkíván egy férfit, hogy egy üveg borral átmegy hozzá az éjszaka közepén, és még képes végignézni vele egy filmet, hogy utána rámászhasson, komolyan ennyiben hagyná, hogy Bence elzavarja?  
A másik hihetetlen jelenet a taxis volt. Tudom, hogy sok taxi rohangál Bp. utcáin, de nem hiszem, hogy arra pazarolják a benzint, hogy jókedvükben furikázzanak, hátha akad egy delikvens. Vannak állomáshelyeik, és éjszaka is van, hogy kupacokba tömörülnek, de útról leinteni? Max. visszaintenek. Ráadásul a rádiójuk folyamatosan szól, és egymás után csapnak le az utasokra. Mindegy, Angi megtette. De őszintén, találkoztál már ilyen gáláns taxissal? Mert olyat már tapasztaltam, hogy hajnali négykor hatalmas beszélhetnékje támadt, és nem nagyon akarta megemészteni, hogy nem áll szándékomban beszámolni az estémről, de ilyen messzire ő sem merészkedett. Meg egyébként is, ha a lányon látszott, hogy nem ezt érdemli, akkor miért kéne megbocsátania a párjának?
A legnagyobb baj mégis az, hogy sikerült összekavarnod az időt. Az elején arról volt szó, hogy Bence másnap elviszi valahova ünnepelni, ennyiben maradtak. Angi levizsgázott, hazament, veszekedtek, ő sírva fakadt, a férfi pedig elment fürdeni. Stimmt. Aztán a nő elmegy, mert nem akar elkésni, de közben azon forrong, hogy megcsalással gyanúsította a kedvese. Hazamegy, rajta kapja őket, szünet van a kapcsolatukban, három hónap múlva kibékülnek, oké. A gubancot a „Most nem érek rá, majd később. Tanulnom kell.” párbeszéd okozta, ami egy fél éve volt – persze, hiszen a lány már levizsgázott, minek tanulna -, és ahol meggyanúsította Bence, hogy megcsalja, és ahonnan a férfi ugyanúgy távozott, mint most a konyhából. Mégis erre a párbeszédre épül, hogy Angelika a meggyanúsításán rágódik, és hogy elmegy a barátaival ünnepelni. Sehol nem jelent meg egy újabb hasonló párbeszéd, vagy akár az, hogy a barátai most elhívták volna ismét, csak arra utalsz később, hogy Angelika visszautasította, hogy étterembe menjenek.
Az is érdekes volt, hogy egy budai villában éldegélnek, de nem gazdagok. Akkor hogy jutottak hozzá? Lehet, hogy valahol lemaradtam.


4. Stílus és helyesírás: 5 pont

Tetszett, hogy két szempontból láttuk az eseményeket, de néha olyan mondatokat adtál a szájukba, vagy épp olyan gondolatokon gyötrődtek, ami valószínűtlennek tűnt. Például, amikor Angelika kimondja: „Sajnálom, kicsim, hogy