Szia!

1. Szituáció: Szerintem sikerült jól beépítened a konfliktust. Igazi üvöltözős vita kerekedett a végére. 10 pont

2. Szereplők: Lívia leírása jobban sikerült. Alexió kicsit papucs hatását keltette bennem, köszönhetően annak, hogy visszafogta magát. (Bár ezért is van az, hogy nem nehéz kijönni vele.) Emellett kicsit keveset tudtunk meg róla. 8 pont

3. Cselekmény, háttér: Előszöt azt hittem, hogy nem fog tetszeni. Átlagos családi este. Aztán azzal, hogy a férfi nem akarta megmondani, hogy mi a baja, és úgy kellett kihúzni belőle harapófogóval, engem is felhúzott. Most már aztán mondja meg, hogy mi a gondja! Tetszett. 10 pont

4. Stílus, helyesírás: Kicsit lelombozott, amikor mindjárt az első bekezdésben elírást találtam ("vérkimerülésig"). Akadt máshol is ilyen. A stílusod azonban nagyon tetszett.       7 pont

5. Összességében: A végére megtetszett. A cím találó volt. Az élet sója, a fűszer, amely ha hiányzik az ételből (életből) az már nem is tűnik olyan jónak. 8 pont

Gratulálok,

Bandytha

Nelli, bíró és Kritika Klubtag (A Merengő Fórumon megtalálsz minket.)

(folyt.)

Hm… KissenTit furcsának találta azt az ágyas megjegyzést a gyerektől, mert hogy ezek szerint külön alszik-e a házaspár. Gondoltam megjegyzem, hogy szerintem nincs semmi baj ezzel a mondattal, mert pl. ha két egymás mellé tolt egyszemélyes ágyról, és nem franciaágyról van szó, akkor mondhatjuk külön, hogy anya ágya, apa ágya. Ez nem feltételezi azt, hogy külön alszanak. És a szereplőidhez azt hiszem ez nem is illett volna, mert az azt jelentené, hogy valamilyen szinten már Lívia is tisztában van azzal, hogy itt problémák vannak, és nem érné akkora erővel a felismerés.

Stílus és helyesírás: 9 pont

Jó volt a stílusod, de volt néhány mondat, amibe nagyon beleakadtam, rosszul volt megfogalmazva. Pl.: „Ezen azt estén úgy tűnt számára, mintha a világ iránti mérhetetlen utálat és keserűség járta át.” Utolsó előtti szónak oda kellett volna szúrni egy „volná”-t, és szerintem nem „azt estét” akartál gépelni. :) Itt nem tetszett a szórend: „…még most pont Alexio akarja kioktatni gyereknevelésből.” Hát nem hangozna sokkal jobban, ha felcserélnéd a „még most”-ot? De amit többször el kellett olvasnom az ez volt: „Be kellett vallania – először is saját magának –, hogy nemcsak hogy nem gondolkodott a férfi – és ha szorosabban veszi, egész kapcsolatuk – problémáin, most, amikor meg akarta tenni, se ment neki.” A „nemcsak (hogy)” kötőszó után a „hanem/de (még)”-nek kell jönnie, különben a mondat befejezetlennek tűnik, furcsának. De tulajdonképpen ez a „nemcsak” nem is illik ide szerintem. Így talán jobb lenne: Be kellett vallania – először is saját magának –, hogy eddig egyáltalán nem gondolkodott a férfi – és ha szorosabban veszi, egész kapcsolatuk – problémáin, így most, amikor meg akarta tenni, se ment neki. Amin még elgondolkoztam, az a „Lívia erre csak halkan bólintott” volt. És hogy bólint az ember hangosan? :D Jó, igaz, olyat szoktak mondani, hogy „csendben/csendesen bólintott”, de az azt jelenti, hogy szótlanul bólintott.

Összességében: 9 pont

Tetszett, bár lehet, hogy egy kicsit többet is megtudhattunk volna a szereplők korai kapcsolatáról, hogy lássuk, hogy is működhetett ez köztük valaha.

Szia!

A megadott szituáció beépítése: 10 pont

Nekem tetszett. :) Van egy sok házaspárt, élettársat érintő dolog: az elhidegülés. Jól kezdted a történetet, tetszett, ahogy kibontakoztattad a vitát, és a tulajdonképpeni lezáratlan lezárás is jó ötlet volt, életszerű, hisz nem lehet egyetlen vitatkozással megváltani a kapcsolatukat, ahhoz hosszas beszélgetés kell. És persze ott a másik lehetőség is, hogy végül elválnak útjaik. A novella elejét nem igazán lehet nyugalmasnak nevezni, inkább vihar előtti csendnek, de ez a szituáció így volt hiteles.

A szereplők beépítése: 8 pont

Líviát jól jeleníteted meg, bár örültem volna, ha kicsit jobban hangoztatja, mennyire idegesíti Alexio előjövő akcentusa, hisz mégiscsak egy vérbeli kritikusról van szó. :) Alexióval már volt néhány problémám. Elvileg hivatalnok, de őszintén szólva nem emlékszem, hogy ezt megemlítetted volna. Ha igen, akkor bocsánat. A megadott szempont szerint pedig több gyereke is van, nem csak egy, márpedig te csak Ottót említetted. És fura, hogy Alexio a történet elején még próbált mosolyogni, majd rögtön utána unottnak tűnt, mert ettől a mosolytól olyan színben tűnik fel, mint aki még próbálkozik, vagy legalábbis egy látszatot akar fenntartani. Ezzel a teóriával pedig szerintem nem fér össze az unottság. Akkor inkább rögtön dühösnek kellett volna lennie. Viszont tetszett, ahogy megírtad a szereplők gondolatait. Szerintem egyáltalán nem hihetetlen, hogy a nő, aki mindenkiben észreveszi a hibát épp saját magával szemben nem él önkritikával. Az emberek hajlamosak a való életben másokat megszólni úgy, hogy közben hasonló hibákkal rendelkeznek, csak maguk előtt könnyű mentegetőzniük, magyarázatot találniuk. Érdekes volt olvasni Lívia felismeréseit, összeegyeztethetetlen gondolatait. Például egyszer még arra gondol, hogy „Feltétlen szeretet kapott tőle, és igyekezett ügyelni arra, ne bántsa meg őt, bármennyi apró-cseprő, bosszantó hibát vett is észre a viselkedésében az elvánszorgott évek során.” Majd a következő pillanatban magában mindenfélének lehordja a férjét, akit nem hogy nem szeret, de nem is tisztel. Vagy ott van az, ahogy örül, hogy a férfinek nem a munkájával van baja. Holott ebből igazán következtethetett volna egyből, hogy otthoni problémáról van szó. De persze, ha Líviának a munka fontosabb…

A cselekmény és a háttér megteremtése: 9 pont

Jó a történet felépítése, tetszett, hogy ennyire rámentél az érzelmekre. És mint mondtam, a lezárás is ideillő volt. Hm… Kisse

5. Összességében: 6 pont

Őszintén szólva, hiányosnak érzem a hátteret, mert mégiscsak tizenöt évről van szó, a végéről, az érzelmekről és a gyerek esetéről pedig már írtam. Jó ötlet volt, hogy a férje olasz származású legyen, de az előítéleteken kívül ez nem kapott nagy szerepet. Ennyi erővel jöhetett volna egy kisvárosból is. Annyi elemet építettél bele, amire kitérhettél volna, például a vallás kapcsán – Lívia, mintha egy kicsit cinikus lett volna -, de csak felszínesen érintetted őket, mert a lényegi pontokká a nő kritikus hozzáállása, a kapcsolatuk kihűlése (?) és egy félreértés vált.  

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)