Kedves Író!

1. A megadott szituáció beépítése: 7 pont

Többször és többféle hangulatban olvastam el a történetedet, és mindig más érzést váltott ki belőlem, de valahogy sosem voltam elégedett az alaphelyzettel. Mert bár ott volt a pofon esete és Saga vívódása, sőt, volt egy ilyen mondatod is: „Hideg feszültség telepedett a szavaikra, az a bizonytalan fajta, ami heves veszekedések után lebeg a levegőben, amikor egyik fél sem biztos, melyikük a hibás, és mindkettő vár, mert talán – remélhetőleg – a másik korábban bocsánatot kér.” De egyre csak azt erősítetted meg bennem, hogy a kezdetektől fogva ilyen a kapcsolatuk, és ezért ez nem számít igazi konfliktusnak náluk, mert ők kiegyeztek vele. Egy év után valami mégis megváltozik, ráébreszti őket, hogy ez már nem kielégítő, de mi? Hiszen, már a megismerkedésükkor is rezignáltnak és megkeseredettnek tűntek.

2. A szereplők beépítése: 8 pont

A szereplők neve igazán tetszett, és a beépítésük jól sikerült, noha Torsten cinikusságát legtöbbször inkább gonoszságnak éreztem, és arról sem bizonyosodtam meg, hogy mennyire bizalmatlan az emberekkel szemben. Gyakorlatilag még a saját rokonaival is megutáltatta magát, de ez egy cseppet sem érdekelte, mert ott volt neki a munka, és időnként Saga.

Sagát teljesen eltaláltad, mindössze azt sajnáltam, hogy az ő beismerésén keresztül tudtuk meg, hogy igen, rossz ember és mindig manipulál másokat, kivéve egy valakit. És annak ellenére, hogy ezt átlátja, nyomasztja és tini létére az életkedvét is elveszi, nem merül fel benne, hogy változtathatna, inkább talál valakit, aki hozzá hasonló, és akivel még jobban elzárhatja magát a világtól. Az pedig, hogy láttuk a folyamatot, ahogy felismeri, hogy milyen valójában, és hogy sosem lesz valakinek a „jobb” fele, egyre inkább azt az sugallta, mintha minket próbálnál manipulálni és meggyőzni, hogyha ezekre rájött, akkor mégsem lehet olyan szörnyű lélek.

Azzal, hogy ennyire hasonlóvá tetted őket, egy kicsit sablonosnak találtam a párosukat, pedig a férfi bizalmatlanságával és a lány manipulatív, gonosz jellemével egy meglehetősen különös kombinációt alkottak.

(Hát persze, hogy épp az aláírásomat vágja le... :) )

Nelli, bíró és Kritika Klubtag (A Merengő Fórumon megtalálsz minket.)

(folyt.)

végződik. Örülök, hogy végül sikerült valamennyire felcímkézniük a kapcsolatukat, még ha az írás valószínűleg itt-ott még elmosódik a papírfecnin. :) Annak is örültem, hogy bemutattad a kapcsolatuk kezdetét, mert a jelen fényében nagyon kíváncsi voltam miként kezdődhetett a dolog közöttük. Ó, és a karácsonyt nem lehetett kihagyni. :) Egyetértek Saga nézetével: én is reménykedek, hogy az ünnep nem üzletiesedett el teljesen, hogy azért létezik még meghittség. Tetszettek a hasonlataid is, pl. a pókhasonlat Sagára. A mű vége felé azt mondod, hogy Torstennek meg kellett szakítania a rokonaival a kapcsolatot. Miért? Talán ahhoz van ennek köze, hogy a nincstelenségből jött mielőtt meggazdagodott volna, és ez valahogy elhatárolta a családjától? Hm, mondjuk logikus lenne, ha kiderülne, hogy a családja folyton pénzt kunyerált tőle kölcsön címén, és emiatt is vált Torsten olyan bizalmatlanná, hisz ha az ember csalódik a saját családjában, akkor kiben bízhatna? Egyutolsó kérdés… „…az idő viszont túl hideg a hóeséshez.” Azt hogy? :D

Stílus és helyesírás: 10 pont

Nagyon tetszett a stílusod, szépen fogalmaztál, ráadásul szeretem az elgondolkodtató, lélektannal foglalkozó műveket. Én csak egyetlenegy apró elgépelést találtam, ami nagyon szép teljesítmény. Innen hiányzik egy gondolatjel a két mondat közül: „Tehetnénk úgy együtt. Saga a kirakatüvegnek hajtotta az arcát.” Ezenkívül igazából három mondatot kicsit furcsának találtam fogalmazásilag. „Talán alacsony igényeket támasztott a világhoz.” Nem is tudom… ez a „-hoz” valahogy nem stimmel. Úgy lenne igazából helyes, hogy „támasztott a világgal szemben”. „A függöny csak tompán engedte Torsten hangját.” Ide nagyon kívánkozik, hogy „engedte át”. „Szép volt és elegáns, minden mozdulatába bele tudott cserkészni valami előkelőséget.” Ez a „cserkészni” is szemet szúrt, inkább „csempész”, nem? Igazából azért említem ezeket, mert egy alapjáraton jó műből könnyebb azt a néhány apróságot kiemelni, esetleg a szerzőnek javítani, mint egy kevésbé jóból, szóval ne vedd nagyon kukacoskodásnak. :)

Összességében: 9 pont

Tetszett a szereplők antihős volta, különös kapcsolat bemutatása, a stílusod… Nagyon erős kezdés ez itt a versenyen. :)

Szia!

 A megadott szituáció beépítése: 10 pont

A te történeted az első itt a csapatodtól, és bevallom, amikor a piros csapatra gondoltam, akkor mindig dühödt indulatokból nyugodtságba átmenő hangulatot vizualizáltam magam elé, holott tudom, és a te történeted is mutatta, hogy a konfliktusok nem járnak mindig veszekedéssel. Éreztem a szereplők közötti feszültséget, a helyzetük furcsaságát, ahogy nem tudnak igazán mit kezdeni vele és egymással sem, és ez rányomja bélyegét a kapcsolatukra, amit ők maguk sem képesek meghatározni, felcímkézni. A történet végén lévő nyugodtság pedig tele van várakozással, hogyanokkal, megoldandó problémákkal, mégis reménnyel. :)

A szereplők beépítése: 9 pont

Érdekes megoldás, hogy Saga megadott főbb jellemzőit nem is a jelen tetteiben, hanem a múltbéli emlékekben, vagy a saját magáról alkotott jellemzésében találja meg az olvasó. Saga nagyon is tisztában van azzal, hogy bármit megkaphat, bárkit megszerezhet, mindenki az ő kegyeit keresi. Tetszett az, ahogy kifejtetted, hogy valaha nem szerette manipulálni az embereket, de tudta, és végül túlságosan megtetszett neki a hatalom. Ettől szimpatikussá vált a karaktere, mert bárki bele tudja élni magát a helyzetébe, hogy nem puszta rosszindulatból játszik az emberekkel, hanem, mert elismerést akart. Inkább lett elnyomó mint elnyomott senki. Hisz elvégre senki nem akar az lenni. De éppen ezért nem is lett kifejezetten gonosz, mint ahogy meg volt adva, bár ennek igazából örülök. :)

Torsten nyersessége nagyon átjött, imádtam a cinikus megjegyzéseit, sikerült igazán frappánsakat visszaszólnia. Az egész karaktere nagyon jól lett megjelenítve. Az is jó ötlet volt, hogy külön megjegyezted, korához képest jól nézett ki, sármos volt, hisz ettől még hihetőbbé vált, hogy egy tinilányt érdekelni kezd. Ezenkívül a két szereplő személyisége, jellemzői is alátámasztják azt, hogy ez egy igen összeillő páros. :) „Talán egy cipőben jártak, de ez korántsem garantálta, hogy képesek pozitív hatást gyakorolni a másik életére. Sőt, valószínűleg az addiginál is mélyebbre húzták egymást.” Hm, ez a gondolat igen érdekes, tetszik. :) Saga bárkit megkaphatott volna, egyedül Torsten annyira bizalmatlan az emberekkel, és hűvös magatartású, hogy Saga úgy érezze kihívás. Ez kellett neki: hogy valaki végre ellentmondjon neki. Ez az indoklás is hihetővé teszi a kapcsolatukat.

A cselekmény és a háttér megteremtése: 10 pont

Tetszik, hogy ez egy töprengősebb, érzelemboncolgató mű. Lényegi történések főleg az emlékekben vannak, a jelen a merengés ideje, és ez a felépítés illik is ehhez szerintem. Kíváncsi voltam, lesz-e felismerés, igazi végkifejlet, vagy csak a mindennapok egyikét mutatod meg, ami mindig ugyanúgy végződik