Kedves Író!

1, Megadott szituáció: 5

Nem volt teljes a kép.

2, Szereplők beépítése: 8

Érdekes, figyelemfelkeltő karakterek lettek.

3, Cselekmény és háttér: 6

Több alapozást szívesen olvastam volna.

4, Stílus és helyesírás: 7

Néha úgy éreztem, mintha valami indába gabalyodtam volna. Több átfedéssel elkerülöd az ilyen mondatokat.

5, Összességében: 7

Kicsit kusza ugyan, de élvezhető. Bár a hűtlenség, az akkor is hűtlenség…

Köszönöm, hogy olvashattam!

Gin, Kritika Klubtag

Kedves szerző!

Összevetve az összes többi történettel a tiedet, íme a pontjaim:

1. 10 pont Megfelelt minden. Nyugalomból teremtettél konfliktust.

2. 9 pont Úgy érzem, jól beleépítetted a kiválasztott típusokat a történetedbe. Egy kicsit elhamarkodottnak gondolom viszont a férfi reakcióját. Valahogy számomra nem elég indok arra, hogy megcsalja a feleségét, főleg egy ilyen jellemű ember. Több kellett volna ehhez egy szép nőnél, hiába látta őt démoninak.

3. 8 pont A cselekményednek az elejét éreztem kissé összecsapottnak. Ugyanazon okokból, mint azt már a szereplőknél kifejtettem. Kicsit a nőnek meg kellett volna mérgeznie a férfit, bekúszni a bőre alá, hogy szinte megőrüljön attól, hogy nem lehet az övé. Akkor hitelesebbnek éreztem volna. Persze, a könyv szempontjából meg éppen erre volt szükséged. Talán még az volt furcsa, hogy ha ennyire nem akarta azt a gyereket, végül is miért szülte meg. A társadalmilag megfelelési kényszer nekem valahogy nem volt elég indok.

4. 9 pont Tetszett a stílusod, szeretem, mikor nem ír valaki konkrét nevet a történetbe. Ettől az egész személytelenné válik, gondolom ezzel azt szeretted volna kifejezni, hogy szinte bárkivel megtörténhet – és meg is történik – a dolog.

5. 9 pont Összességében jó történet volt, bár én nem tudom megbocsájtani a megcsalást, hiába volt a férfi élete unalmas. Ahhoz, hogy egy kapcsolat tönkremenjen, befásuljon, ketten kellenek. De ez persze nem von le semmit a történet értékéből. Talán a végén lévő fordulat vitte nálam a pálmát. 

Szia!

1. Szituáció: Szerintem a te történeted valahol a kék és a piros között volt, hiszen a konfliktus előtt is és után is béke honolt. Ezért csak félig sikerült beépítened ezt a kulcsot. 5 pont
2. Szereplők: Teljesen megfeleltek a megadott kritériumoknak. Emellett érdekes volt, hogy általánosságban említetted őket, mint Férfit és Nőt és nem adtál nekik nevet. Ennek köszönhetően akárkik is lehettek. (A szomszéd csaj, vagy a főnököm…?) 10 pont
3. Cselekmény, háttér: Maga a történet nem igazán fogott meg. A vége viszont annál inkább. A könyv címe nagyon találó lett. 5 pont
4. Stílus, helyesírás: Kellemes volt olvasni. Csak egy-két helyen vettem észre elírást vagy szóismétlést. 8 pont
5. Összességében: Voltak benne érdekes részek, (a szereplők névtelensége és a végén a könyvesbolti jelenet) de nekem annyira nem tetszett. 7 pont

Bandytha

(folyt.)

a Férfi a lelkiismerete bankrablásra buzdítja inkább. :D Jó, persze értettem, hogy inkább csak a „kevésbé rosszat fontolta” meg.

Nelli, bíró és Kritika Klubtag (A Merengő Fórumon megtalálsz minket.)

(folyt.)

kicsit hiteltelennek tűnt számomra. És zavart az a kis klisé, hogy a Nő bevallottan csak egy újabb skalpnak tartja a Férfit, ezzel szemben már rögtön az elején azt mondja, neki, hogy ő más. Ergo, különlegesebbnek kell lennie a többi skalpjánál. Aztán megbeszélik, hogy nem folynak bele egymás életébe, minél kevesebbet tudnak egymásról annál jobb, a Nő mégis már az első hónapban rendezvényekre cipeli magával, lakáskulcsot ad neki, szép csendben eldolgozgatnak egymás mellet a laptopjukon…

A történet lezárása azzal a könyvvel és ajánlással jó volt, mutatta, hogy a Nőnek még mindig sokat jelent a Férfi. Viszont nem értettem miért ment abba bele, hogy megtartsa a gyereket. Azt mondod, hogy meg akart felelni a világ elvárásainak, és kíváncsi lettem, hogy miért, de nem tudtam meg a választ. Vajon miért ennyire fontos neki a világ véleménye, hogy mindig úgy intézi, hogy azt mondhassa, van barátja? Miért megy bele abba, hogy úgy tartsa meg a babáját, hogy nem is szereti a gyerekeket? Ráadásul úgy, hogy a Férfival el is válnak útjaik, mert nem mondja azt, hogy „maradj velem, neveljük fel együtt”. Oké, tudta, hogy a Férfi nem hagyná el a családját érte, hisz ezt még a legelején meg is említik, de akkor is.

Egy mondat, ami nagyon zavart: „Holnap várlak a szokott helyen, a szokott időben.” Lehet, hogy ezzel azt akartad érzékeltetni, hogy a Nő kicsit hosszabb távra tervez egyetlen alkalomnál, mégis zavaró, hogy úgy mondja, hogy szokott helyen, szokott időben, hogy még csak egyszer találkozott a Férfival, így nyilván nincs megszokott helyük, idejük…

Stílus és helyesírás: 7 pont

Nem volt rossz a stílusod, de olykor előfordult szóismétlés, az első mondatodba pedig egyenesen belegabalyodtam, furán volt megfogalmazva. Az aláhúzással való kiemelést szerintem hagyd, más művekben sem látni ilyet, szebb, ha csak a dőlt betűvel oldod meg a hangsúlyozást, a kettő egyszerre már zavaró, sok. Az ”Egy hónappal később…  „ kiírást feleslegesnek tartottam először, hisz az előző bekezdésben már említetted, hogy egy hónapig tartott a kapcsolatuk. Persze ezután volt egy ilyen két ével későbbis kiírás is, így már nem volt annyira kirívó az előbbi, de sokkal szebb, ha az író nem így érzékelteti az idő múlását.

Összességében: 7 pont

Nem volt rossz történet, de nem ragadott magával, és számomra egy nagy hibája, hogy nem értettem a Nő miért megy abba bele, hogy megtartsa a gyerekét. Volt egy rész, amin nagyot vigyorogtam: hogy a Férfi a lelkiisme