Kedves szerző!

Összevetve az összes többi történettel a tiedet, íme a pontjaim:

1. 10 pont Tökéletesen beépítetted a konfliktust a szereplők közé, szinte a bőröm alá is beszivárgott. Igazi, komoly dolog volt a probléma forrása, abszolút hiteles volt.

2. 10 pont A szereplőid igazán, de igazán éltek. Zsolttal annyira együtt tudtam érezni, az indokok, amiket felhozott, az egész utálja a hazáját téma, nem is lehetett volna ennél aktuálisabb. Szerintem ezzel a korosztályunk problémáját is beleírtad a töridbe. (Vagy nem is csak a korosztályunkét.) Adela is hiteles volt a naivitásával, a makacsságával, az őszinteségével. Végül mégiscsak elérte, hogy Mo-n tanuljon, a kis ravasz! :) A kiválasztott karaktereknek tökéletesen megfeleltek.

3. 10pont Hiteles, akárcsak a fentebbi pontok. Életszerű helyzetet alkottál, mégsem volt unalmas, vagy semmi ilyesmi. Az, hogy Zsolt annyira szerette a lányt, hogy fogja, és otthagyja – nem kis lelki erőre van szükség egy ilyen tetthez. Egyszóval tetszett, nem nagyon tudok mit hozzáfűzni még a dologhoz.

4. 9 pont A stílusod kifinomult, szépen írsz, látszik rajtad a gyakorlat. Engem egyedül a versek szakítottak ki egy picit a hangulatból, persze, érthető miért írtad bele, a lány neve miatt meg egyenesen zseniális húzás, mégis egy kicsit megtörte a hangulatot.

5. 10 pont Összességében talán ez a történet volt, ami az egyik legjobban tetszett az összes közül, ez maradt meg bennem a legélesebben, és a témája miatt különösen közel éreztem magamhoz. Egyszóval; gratulálok, engem megnyertél! :)

Remélem, hogy a nagy leleplezés után még találkozunk, mert kiváncsi lettem a kilétedre és szívesen olvasnék még tőled. Anne KritikaKlub

Kedves Író!

Nem is tudom, talán akkor belevágok, mert hiába is próbálnék erről józanul és objektíven nyilatkozni, mert úgysem tudnék. Rohangálnak a gondolataim, és újra meg újra visszhangoznak a taktusok a fejemben. Igen, ez volt az. Igen, ezért érdemes volt belevágni.

1. A megadott szituáció beépítése: Megvolt a konfliktus csont nélkül, és a végére is csak elült, és nem megváltozott. Erről volt szó, erről és nem másról. Ahhoz, hogy egy helyzetben bármiféle konfliktust ki lehessen robbantani, ahhoz szükség van a potenciális instabilitásra, és benne volt már az alaphelyzetben, a kapcsolatukban már magában megvolt. A különbségek már eleve adták magukat, mert mint tudjuk, hogy ami kitör valahogy a természetrendjéből az nem marad megtorlás nélkül. Mindketten kitörtek, és mind kiderült ez így nem is működött, a menekülés nem old meg semmit. Ezt néha nekünk sem ártana megjegyeznünk. Nem lehet más csak: 10

2. Szereplők beillesztése: Igen, két igen érdekes karakter, akik megérik a pénzüket mindketten. Mindkettejükkel ott vannak a saját hibáik, azok amiket a múltjukból fakadóan elkövetnek. Nagyon jók lettek, és hjajj... igen, szükség van arra is, hogy életszagú karaktereket lássunk nem kell mindig tökéletesség, a sablonosság, hanem be kell mutatni azt, amit én most csak magyar valóságnak nevezek, mert más nyelven még nem találkoztam ilyesmivel. A zongoristáktól félni szoktam az írásokban, mert nem szokott működni, hogy zenéről írnak, de itt jó volt. Megkapóak voltak a közös jeleneteik, kiforrottak voltak, teljesek voltak, és igen hibásak is voltak. Ez is: 10

3.A cselekmény és a háttér megteremtése: Ez is hibátlan volt, nem voltak múlt nélküliek, nem voltak alaptalanok. Megvoltak a megfelelő szociális/életkori/kulturális különbségekből fakadó ellentétek. Semmit sem éreztem lezáratlannak vagy üresnek, szerintem nagyon szépen össze lett pakolva, és külön köszönet érte, hogy bele tudtad úgy rakni a magyar nyelvet és -jelenségeket, hogy közben nem kerülgetett a sírógörcs, hogy milyen általános és szabvány az egész. Annyira magaménak éreztem, hogy nocsak. Tényleg hatott. Ennyit adok rá: 10

4.Stílus és helyesírás: Látszik a gyakorlat, és meg merek kockáztatni egy kis szakmai hátteret is, már ha egyetemről van szó. Nem akadékoskodtam kifejezések miatt bár akadtak számomra furcsa szókapcsolatok, amikről nem voltam biztos, hogy léteznek is, de én mint pontozó megadom neked ezt az írói szabadságot, mert egyszerűen, letisztultam, közhelyektől mentesen írsz. Pontom: 10

5.Összességében: Ritka az ilyen történet, ami hozzám beszél. Még csak azt sem mondanám, hogy a stílusom, mert nekem nem ez a legkedveltebb témám, nem szeretem ezt a borongós hangulatot, nem szeretem a bor szagát, a kocsmaszagot, de értem. Értem, és ez mindennél fontosabb az élvezet szempontjából, hogy ismerjem azt, amiről írsz, hogy át tudjam hidalni azt a távolságot, ami közted(író) és köztem(olvasó) között tátong. Nem kellenek szép szerelmek, olyan nem is létezik igazából, csak egy képzet. Nagyon köszönöm neked ezeket a kellemes és igazán irodalmi perceket. Nekem ez: 10

Remélem, hogy a nagy lelep

Kedves Író!

Bevallom őszintén, hogy amikor elkezdtem olvasni nem tetszett. Aztán ahogy belejöttél az írásba ez megváltozott és onnantól nem tudtam letenni.

1. Szituáció: Nagyon jó okot találtál a konfliktushoz. Zutt állást kap a hazájában, ahová nem akar visszatérni. És ráébred, hogy csak úgy tudja rávenni a lányt a továbbtanulásra, hogy "elmarja" magától. Hogy ne kövesse őt vakon. 10. pont

2. Szereplők: Nem szeretem az olyan írásokat amiben káromkodnak, de itt most tudomásul vettem, hogy a Te szereplőid ilyenek. Igazán élethűek lettek. 9. pont

3. Cselekmény: Tetszett. És az is, ahogy a befejezésben évek múlva újra összetalálkoznak. 10. pont

4. Stílus, helyesírás: A fogalmazással csak néha voltak gondjaim (pl a káromkodásoknál). Alapjában véve szépen írsz. A humoros részek is jól sikerültek. 9. pont

5. Összességében: Az tetszett a legjobban, hogy Zutt bár szereti a lányt, mégsem akarja mindenáron magához láncolni. És a szakítással megadja neki a lökést, hogy igenis tanuljon tovább. 9. pont

Gratulálok!

Bandytha

5. Összességében: 9 pont

Tetszett, hogy a lányt Adelának nevezted el, és hogy behoztad Adyt és a Léda verseket. Emellett maga a cselekmény életszerű volt és dinamikus. Plusz, sugárban ez a harmadik történet, aminek tetszik a címe, és ennek különösen örülök.

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)