a jelöletlen narrációs váltások. Magát a stílust éretlennek éreztem, az olyan eszközök pedig, mint a szerzői közbeszólás, és az amúgy teljesen köznapi szókincsbe beszúrt „pluttyogó” és hasonló szavak, valamint ez az „átvezetés”: „*Pár héttel később, a vizsgaidőszak után, csak hogy pontos legyek*” egyenesen kiábrándítóak voltak. A humort általában erőltetettnek éreztem. Mivel egész mondatokban, többé-kevésbé helyes magyarsággal írtál, adok rá mondjuk négy pontot.

Pontszám: 4/10

5. Összességében: Sok pozitívumot nem tudok mondani, egy kifejezetten aranyos párbeszédrészlet volt, ami megfogott, ezenkívül nem tudta felkelteni az érdeklődésem a történet, ráadásul még a feladat kritériumai sem teljesültek. Igazán a romantikát sem igazán érzékeltem, a cím indokolatlan szóvicce pedig… Nem, nem működött.
Pontszám: 2/10

Nem a rossz szándék vezérelt, ne haragudj! Viszont úgy gondolom, hogy fiatal írók esetében rendkívül kockázatos kihíváson indulni, mert sajnos muszáj objektív véleményt írni a történetekről.

Szia!

Elolvasva a történetedet úgy érzem, nem írhatsz túl régóta, úgyhogy igyekszem a megadott szempontokra szorítkozva leírni a véleményem.

1. A megadott szituáció beépítése: nyugalomból konfliktus… Magát a szereplők kitörését nem tudtam mire vélni, nem éreztem a felszín alatt megbúvó frusztrációt, ami hasonlóhoz vezethetett volna. Addig valahogy mindig olyan harmonikus volt a viszonyuk meg azután is. Sokkal több volt benne a nyugalom, mint a konfliktus (bár ezt talán csak egy kis összekapás kettejük közt), a vége pedig happy end… A saras rész egy frappáns párbeszédrészlete miatt nem adok rá egy pontot.
Pontszám: 2/10

2. A szereplők beépítése: Kiemelkedően okos, népszerű, jószívű lány… Szegény Lizzyt én egy közepes képességű strébernek éreztem. A népszerűségét nem érzékeltem, az elvileg szűk baráti körrel rendelkező Ryan is több barátot mutatott fel a történet során. Egyetemen azért általában azok a népszerű emberek, akik eljárnak bulizni, ezért nekem itt sántított picit a lány háttértörténete is. Ryan… Őt sem éreztem intelligensnek, nagyjából egy gyerekes, infós kocka jutott eszembe róla, belőle még a stréberséget sem tudtam kinézni. Nem emlékszem, hogy megemlítetted volna, hogy dolgozik. Az, hogy racionális, nem nyilvánult meg igazán. Rámehettél volna erre a szülős témára, hogy emiatt a saját lábára kellett állnia, ezért nem él álomvilágban etc. A néhány barátjához való ragaszkodása szintén nem jelent meg a sztoriban, a haverjai úgy ott hagyták a buliban, hogy csak néztem. Nekem nagyon fájt, hogy egyáltalán nem viselkedtek úgy, mint akik már közelebb vannak  harminchoz, mint a húszhoz, ráadásul kiemelkedően okosak is, ezért nem tudok rá túl sok pontot adni. Plusz ott volt az a 3-4 teljesen funkciótlan mellékszereplő is, ami nálam sokat levon e

(folyt.)

az események mennyiségével. A mellékszereplők csak húzták, nehézkessé tették az eseményeket, a párkapcsolat kibontakoztatása idétlen és életszerűtlen párbeszédekre épült, így jobbára élvezhetetlen volt.

2 pont.

4. Stílus, helyesírás: süt róla, hogy kezdő, és vagy nagyon fiatal íróval van dolgunk. Többet akarsz megragadni, mint amit élettapasztalatodból, ismereteidből, tehetségedből fedezni tudnál, a kedvesnek szánt csicsergő kiszólásaid pedig, be kell vallanom őszintén, sajnos idegesítőek. "Az ezután következő részt pedig kénytelen vagyok kicenzúrázni a kiskorúságomra való tekintettel." Ez se nem humoros, se nem hozza az olvasót közelebb hozzád, mint íróhoz. Ahogyan a „figyelmeztetés” részben a zoknis megjegyzés is… inkább teher az olvasónak, mintsem friss és felderítő. Voltak benne számomra egészen érthetetlen és természetellenes részek, mint pl. ez: „Lizzy fejében ekkor kigyulladt egy villanykörte.” vagy olyan szavak, amik nem is léteznek: „Érezte a lába alatt pluttyogó sár floccsanását”.

Helyesírást tekintve apróbb hibákat találtam csupán, ez azonban nem javít azon a helyzeten, hogy nincs stílusod. Idővel ez természetesen megváltozhat… nézz, láss, tanulj és tapasztalj, és hasonlítsd össze ezt az írásodat azzal, amit tizennyolc évesen írsz majd. Most minden bizonnyal dühös vagy, haragos rám, joggal, mert nem bánok kesztyűs kézzel veled… azonban nem szabad abba a hibába esned, kérlek, ne tedd, mint páran a Kövesd a fehér nyulat! kihívás résztvevői közül, akik elkönyvelték „rossz kritikának” amit írtam nekik anélkül, hogy egyáltalán megfontolták volna, vagy elolvasták volna a szavaimat.

Nem rossz a stílusod. Egyszerűen nincs. Még… lehet. Könnyedén. Tanulás és az íráshoz való megközelítés kérdése, na meg tehetségé. Csak így tovább, és kitartás: még hosszú út áll előtted.

2 pont.

Összességében: Kegyetlenül hangozhat, de amikor belekezdesz egy kihívásba, azt tartsd szem előtt, ami az erősséged, és ne próbálj meg olyasmiről írni, amiről szemmel láthatóan fogalmad sincs. Írj a legjobb tudásod szerint, valamiről, ami belőled jön. Tapasztalatból, emlékből, érzésből. Lelke legyen a történetnek elsősorban, ne cselekménye, humora és szereplői. Azokat a lélek megteremti sorra, természetesen.

3 pont.

Köszönöm, hogy olvashattam! Fel a fejjel,

Hil (bíró)