5. Összességében: 9 pont

Látszik, hogy nem kapkodtad el, egy eseményre koncentráltál, de azt kellő mértékben, egészen eredeti stílusban fejtetted ki. Jóllehet a „realista hétköznapokat” nem nevezném műfajnak, de a jellemzők megnevezése szellemes volt. Külön köszönet Mozartért és a Téli utazásért. Egyrészt, mert örök kedvenceim, másrészt, mert az Eine kleine Nachtmusikot, majd a Gute Nachtot, könnyedén el tudnám képzelni hozzá, mint zenei aláfestést :)

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)
 

3. A cselekmény és a háttér megteremtése: 10 pont

Igazán tetszett, ahogy ezt a két különböző karaktert összehoztad, és hogy nem abból kreáltál egy hatalmas, drámai konfliktust, hogy nem tudják összeegyeztetni az életüket. Ez így különleges volt és érdekes. Kíváncsian vártam, hogy kiderüljön, mi volt a pontos megállapodásuk, és hogy mi történik, ha megtudják, hogy mindkettejük részéről történt egy-egy apró változtatás. Annak pedig még jobban örültem, hogy mikor a nő lelépett, mindössze a büszkesége vezérelte, de már tudta, hogy nem történt akkora eget rengető dolog, és legszívesebben nem ment volna el. Teljesen reális, ráadásul a szereplő jelleméből is adódik.
A kis kitérő az egyetemistákkal kapcsolatban, és hogy mindez egy nap leforgása alatt történt, jó ötlet volt. Ahogyan az is, amikor például a nő töpreng a művésszel kapcsolatban, hogy vajon van-e gyermeke, jó apa lenne-e. Ettől nem éreztem azt, hogy hiányosak lennének az ismereteink a szereplők hátteréről, mivel a hangsúly teljesen a jelenre helyeződött, illetőleg a jövőre, hogy mi lesz, ha kiderül a kis titkuk.
Kíváncsi lennék, hogyan alakulnak az események a továbbiakban, de ettől még nem éreztem lezáratlannak, és ez így pont jó :)

4. Stílus és helyesírás: 7 pont

Van egy kialakult egyéni stílusod, emellett pedig a háromféle szín használata, a szereplők gondolatainak ily módon történő beleszövése, eredeti ötlet volt. Eleinte ugyan nem értettem, hogy miért egy ilyen képet alkalmaztál csillag helyett, de reméltem, hogy céltudatos választás volt, és rövid úton le is esett :)
Ami kevésbé tűnt hitelesnek számomra, azok a nő gondolatai voltak. Valahogy nem találtam elég kifinomultnak, nőiesnek, ami például a szakterületéből is adódna. Ráadásul, a folytonos hercegnőzés és heherészés kellőképpen felborzolta az idegeimet; arról nem is beszélve, hogy szókimondónak kellett volna lennie, márpedig ezek a gondolatok a legkevésbé sem tükrözték a viselkedését.
Szép volt, ahogy végigvetted a napot és a fényekkel játszottál, míg végül elértünk a csillagos égbolthoz.
A kettőspontok használatát kicsit soknak találtam, talán néha tehetnél helyette vesszőket, melyeket egyébként ettől függetlenül is hiányoltam időnként.
Ez már végképp szubjektív, de nekem például az elején, a maestrós bekezdésnél soknak tűnt a tárgyakkal való dobálózás. Meglehet, hogy cirkuszi hatást szerettél volna kelteni, akár egy porondmester, de nem illett a szövegkörnyezethez és az alapstílusodhoz. Kicsit meg is ijedtem, hogy akkor most végig így szeretnél nekünk bemutatni mindent…
Hm, még egy valami. A párbeszédeknél, főleg a konfliktus kibontakozásánál, érdekelt volna, hogy a szereplők épp hogyan mondják a magukét, és ezt nem helyettesíthette az egy-két mondatnyi közbeszúrt gondolat.
 

Kedves Író!

1. A megadott szituáció beépítése: 10 pont

Kétségtelenül kialakult egy konfliktus, s bár a szereplők nem tűntek szerelmesnek, ez nem is volt kikötés. Tetszett, ahogy megtudtuk, hogy a nő már hónapok óta figyelte a művészt, hogy a megnyitókon gyakran beszélgettek, és elhatározta, hogy tesz egy próbát. Kötöttek egy megállapodást is, amire a végén derül fény, és amit mindketten megszegtek. Összességében, ügyesen alakítottad ki a helyzetet, és vezetted fel a problémát.
 
2. A szereplők beépítése: 9 pont

Sok mindent megtudtunk a szereplőkről, a gondolataikból pedig még jobban megismertük őket. Amit hiányoltam a leírás alapján, hogy meggyőzz, a nő kapcsolatai valóban a sikeressége miatt buknak meg; és hogy a volt partnerei túl jónak tartották magukhoz. Bár határozott, és Milánó is nyilván alátámasztja, hogy nagyra törő, amit nehezen viselhetnek el a választottjai.
A férfiről lerí, hogy álmodozó és tehetséges művész, csak sajnos nincs meg hozzá az üzleti érzéke. Ez teljesen stimmel, azt viszont kevésbé hittem el, hogy őszintén optimista. Inkább kicsit fásultnak tűnt, nagyon nehezen hitte el, hogy a festőalanya kikezdett vele.
A nagy térrel és azzal, hogy olykor rányitják az ajtót, kiválóan érzékeltetted, hogy nem egy magába forduló típus, ami remek ötlet volt a „sok barátja van” kikötés megvalósítására.