4. Stílus és helyesírás: 5 pont

Tetszett, hogy egy cica szemszögéből mutattad be az eseményeket, mert ez különleges hangulatot adott neki. Azonban túl komplexnek találtam a gondolatmenetét egy macskáéhoz képest. Időnként pedig következetlen voltál, mert a privát mozzanatokat „párzásnak” titulálta, de tudta, hogy mi a cigaretta, DVD lejátszó és tévé, melyeket egy cica talán nehezebben azonosítana. Magasröptű gondolatai voltak, de zsupsz, jön egy veszekedés, és hirtelen egy szót sem ért. Ha racionálisan nézem, ezeknek épp fordítva kellett volna történnie, és érdekesebbnek is találtam volna. Kíváncsi lennék, hogyan definiálná a cigit? Az ilyen apróságok meglehetősen szórakoztatóvá tehették volna.
Ez a rész pedig teljesen úgy tűnt, mintha nem is Kormos gondolta volna, és azt hittem, hogy nézőpontot váltottunk:
„- Mit mondtál? - kérdezi meg Kázmért a nő. A hangjából ítélve most kezd csak magához térni. Pislog, arcán mámoros mosoly ül, így szeme körül a nevetőráncok élesen kirajzolódnak, haja kócos, és kedvesen megcirógatja a férfit.
- Költözz hozzám – ismétli meg a kérését immár hangosabban, határozottabban, talán lelkesebben. El is jut Judit tudatáig, a szemei kikerekednek, arcáról maradéktalanul eltűnik a boldogság és helyét ijedtség veszi át. Szeretője meglepődik ettől az őszinte reakciótól, úgy fest, nem tudja mire vélni, pedig a Napnál is világosabb, hogy olyasmit szeretne, amiről szó sem lehet.”
Megint egy másiknál:
„Olyan szívesen szájon csókolnám, ahogy Kázmér teszi, mert azt mintha jobban szeretné! Most is csillogó szemekkel, még aléltan felnéz rá. Hogy látja-e, nem tudom, mégis ahogy a férfit nézi, újra beleszerelmesedem ebbe a nőbe.” Akaratlanul is felmerült bennem, hogy ivartalanították-e, mert a korkülönbséges történetek még hagyján, de ahogy ezt elképzelem… Aú.
Alapvetően aranyos volt a cica-narrátorunk, és voltak érdekes ötletei, de talán könnyebben elfogadható lett volna E/3-ban, ahol ő lehetett volna az összekötő kapocs az események között.
A tagolás tetszett, és a cím egyértelműen igaz a két főhősre.
Ami a helyesírást illeti, sokszor felcserélted a szórendet, amit egy idő után kifejezetten zavarónak találtam. Az is előfordult, hogy tévesen használtál szavakat, kifejezéseket, mint például ebben a mondatban: „Az utolsó vendég hazamenetele után állandóan lefeküdt aludni […]” Ez így helytelen, ide inkább a mindig illene. Hasonló példa mondjuk az „alkalomkor” is, ami helyett az „alkalommal”-t ajánlanám, de meglehet, hogy ez már csak stíluskülönbség.
A névelőket és a tárgyragot is jó párszor hiányoltam, és a veszekedésnél túlzásnak éreztem a ?! jelek halmozott használatát. A felkiáltójel már önmagában is nagyon hangsúlyos, a kettőt együtt pedig tényleg ritkán használjuk. Feltéve, hogy nem egy csatamező közepén bandukolunk.
Ezt például: „Mit tudsz te a családról?!” Írhattad volna így is: „Mit tudsz te a családról? – horkantott fel hitetlenkedve Juditom.” Vagy, mivel ez nem éppen nőies: „Mit tudsz te a családról? – vetette oda cinikusan.” De akár a mellkasa előtt összefont karokkal, negédesen is megérdeklődhette volna. Ezek persze csak ötletek, és nem feltétlenül illenek a karakteredhez, de az eredeti változat szerint, annak ellenére, hogy tudtam, hogy kiborult és veszekednek, leginkább idegbetegnek tűnt.  
A szóismétlés területén pedig az „asszonykám” szót emelném ki, ami párszor aranyos lehet, de vagy tizenötször nagyon sok, pláne kupacokban, mivel ez nem egy gyakori szó. A ritkábban használatos szavak esetén talán az a leghatékonyabb, ha ugyanúgy ügyelsz rájuk, mint a neveknél. Próbálj minél tö

3. A cselekmény és a háttér megteremtése: 6 pont

Egy teljesen hétköznapi eseményt választottál fő szálnak, ami annyiból dicséretes, hogy eleve közelebb hozhattad hozzánk az érzéseiket, és ez ellensúlyozta, hogy az elbeszélőnk egy cica volt, ami miatt az elejétől fogva tisztes távolságból szemléltük a szereplőket. Ugyanakkor egész végig az volt az érzésem, hogy egyhelyben topogunk. Értem én, hogy az érzelmeket emelted ki, mert csak így bizonyosodhattunk meg a vívódásaikról, ám mivel ezt egy kívülálló harmadik „személy” mutatta be nekünk, nehéz feladat volt. Mégis meg kell jegyeznem, hogy sokszor már túlragozottnak éreztem. Például, hogy Kormos nem szereti Andrást, mert szívtelen, vagy a gazdája és Kázmér csodálatos kapcsolatát, de a szerető jelentését is többször magyarázza el.
A korábban említett partis jelenet, ahonnan tulajdonképpen a viszonyukat számíthatjuk, nem tűnik reálisnak számomra, és érdekelt volna, hogy észrevették-e az eltűnését. Minthogy ő volt a háziasszony, ezt nem kétlem.
A gyerekekről is szerettem volna egy picit többet tudni, nemcsak azt, hogy ők sincsenek odáig az apjukért. Sőt, igazából a gyerekek és a cica kapcsolata is érdekelt volna.
Részben idekapcsolódik egy másik dolog, amit még most sem értek. Kázmér felajánlja neki, hogy lakjanak együtt, holott az alapszabályok szerint a szerelem köztük tabu volt, de az igazi indok, amiért nem hajlandó elhagyni a férjét, azok a gyerekei. A gyerekei, akiknek megvan a véleményük az apjukról. Miért kellene elhagynia őket? Ha a férfi tényleg szereti – ahogy állítja -, akkor elviselné őket. (És szintén az ő állítása szerint, elég nagyok már, így csupán annyi lenne a dolga, hogy kivárja, amíg kiszállnak a fészekből. Vagy mégsem elég idősek hozzá?) Válás esetén pedig alapvetően az anyának ítélnék őket, és csak kivételes esetekben döntenek másképp. Vagy, ha Judit inkább körbeutazná a világot, akkor meg teljesen lényegtelen, hogy összebútorozna a szeretőjével vagy sem, mert ha az nem szegődik útitársául, őt is elhagyja.
Még folytathatnám a gondolatmentet, de mindössze azt szerettem volna bemutatni, hogy miért érzem hiányosnak a cselekményt. Ahhoz, hogy egy ilyen horderejű konfliktust hitelesen fel tudj oldani, végig kell gondolnod a lehetséges opciókat.
Hogy őszinte legyek, ha Kázmér már most szerelmes belé, nem hiszem, hogy még egy évig lapulni fog, és titkos légyottokra járni; Judit pedig egy év múlva sem fogja magára hagyni a gyerekeit. A közös életük elképzelhetetlen nélkülük, márpedig ez a lehetőség fel sem merült.
Azt se láttam tisztábban, hogy a cica miért tiltakozott a költözés ellen olyan vehemensen. Most is velük volt, kizárt, hogy elszakítanák a gazdijától.
 

Kedves Író!

1. A megadott szituáció beépítése: 5 pont

Konfliktusból béke… Nos, igen. Az elején elhiteted velünk, hogy mennyire jó párost alkotnak a főszereplők, aztán egy ártatlan kérdés, ami bombaként robban, és valóban, minden a feje tetejére áll. Csakhogy a végén az, hogy a nő nem ment el, még korántsem oldja fel az általad teremtett konfliktust, aminek meg kellett volna történnie. Sőt, mélyebbre süllyednek, mint valaha.

2. A szereplők beépítése: 7 pont

Judit eleget tett a leírásnak, azt leszámítva, hogy a férjével a szeretetüknek „kihunyó félben” kellene lennie, de az tűnik ki a történetből, hogy a férfi abszolút rideg vele, rá se néz, idegenek egymásnak. Tudom, hogy egyszer ecsetelgetted: „Nem hallottam tőle olyasmit sem, hogy már nem bírja egyedül a három gyerekkel, a kapcsolatuk szépen lassan kihűlt.”, de ez még a Kázmérral való kapcsolata előtt megtörtént, mivel a férje havonta tartott összejöveteleket, és már azokon se viselkedett vele kultúráltan, de csak az egyiken döntöttek úgy, hogy belevágnak. Emellett, Juditot felruháztad egy bátortalan jellemmel, nem képes kitörni az életéből, plusz minden egyes partit ő készít elő és vezényel le, ezért nehéz elhinni, hogy az egyik alkalommal kilopózott, hogy az addig mindössze kerülgetett férfival megbeszélje, hogy szeretők lesznek.
Kázmérról főként a veszekedésük során elhangzott két mondatból derülnek ki a kulcs kikötései, ami az általa végzett felsorolásnál hatásos volt, de a főhősnő mondata szájbarágósnak tűnt még úgy is, hogy csak utólag olvastam el a karakterekre vonatkozó elvárásokat, mint mindig. „Vagyis azért viselkedsz tartózkodóan azon a pár barátodon kívül mindenkivel, mert félsz, hogy kihasználnak?” Hozzávághatta volna mondjuk, hogy akkor most örökké rettegni fog-e, hogy kihasználják, de ez a „pár barátod” és az igencsak visszafogott „tartózkodóan” kifejezések inkább egy oktatófilm érzetét keltették bennem, mint amikor a gyerekeknek nyugodtan elmagyarázzák, hogy ez miért van. Valahogy képtelen vagyok mindezt fülsértő stílusban elképzelni. Megértem, hogy ezt még mindenképp közölnöd kellett velünk, de talán az is elég lett volna, ha a cica a megfigyelő útjai során azt tapasztalja, hogy mindig ugyanannak a pár embernek a társaságában van.
 

(folyt.)

 most egy macskáról van szó…

Összességében: 7 pont

A macskakommentár érdekes ötlet volt, bár emiatt elszigetelődtem a szereplőktől. A konfliktus és az idézőjeles lezárás tetszett a hétköznapisága miatt, mert így hiteles volt.

Nelli, bíró és Kritika Klubtag (A Merengő Fórumán megtalálsz minket.)

Szia!

A megadott szituáció beépítése: 9 pont

Jó volt a konfliktus, hisz bárkivel előfordulhat. Judit olyan problémákkal küszködött, amelytől sok nő szenved: elhidegülés, szeretethiány, a gyermekei kiszolgálása, jóformán rabszolgaélet… A történet végi nyugalom is csak látszólagos, nem igazi megnyugvás, hisz még semmi sincs letisztázva, még sok idő kell, amíg valóban minden rendben lesz a szerelmespár között, és ez tetszett, mert életszerű, érzékeltetted, hogy sosem rakhatjuk ki a happy end táblát véglegesen, amíg tart a viszony, hisz az élet megy tovább, újabb akadályokat gördít elénk.

A szereplők beépítése: 7 pont

Mivel Judit macskája a mesélő, ezért nyilvánvaló, hogy Juditról többet tudunk meg a történet folyamán, mint Kázmérról, a szeretőről. Ezért, próbálva kiküszöbölni Kormos fizikai és ismeretbeli korlátait, kénytelen voltál a férfi megadott tulajdonságait a párbeszédbe sűríteni, eléggé egymásra tömörítve, de ezt végül is indokolja a vita ténye, hisz az emberek akkor minden létező dolgot a másik fejére olvasnak, és védekeznek. Ezzel szemben Judit dolgai szépen ki lettek fejtve a történetben, tulajdonképpen rajta volt a hangsúly. De nem igazán tudtam megismerni a szereplőket, Kázmért biztosan nem, és mivel csak arra hagyatkozhattunk, amit Kormos elmondott, amit fel tudott fogni a látottakból, nem igazán tudtam azonosulni a szereplőkkel, beleélni magam a helyzetbe, bár megértem a konfliktus okát.

A cselekmény és a háttér megteremtése: 7 pont

Tudod, az elején kicsit megijedtem, kíváncsi voltam mégis hogyan fogod megjeleníteni az eseményeket egy macska szemszögéből. Kormos aranyos a maga macskaszerelmével, ahogy a „szerető” kifejezést elemezgette, ahogy folyton a maga fajtához hasonlította az embereket, a viselkedésüket. És tetszett az emberkandúr megnevezés. :) Érdekes volt, ahogy az olvasó csak találgathatott, hogy pontosan milyen érzelem tükröződik a főszereplők arcán stb., de épp ezért el is határolódtam a szerelmespártól, tudtam milyen helyzetben vannak, hisz jól leírtad, de nem éreztem át, nem kerültek közel hozzám. A lezárás tetszett, mint fentebb írtam, életszerű volt ez a bizonytalan nyugalom.

Stílus és helyesírás: 7 pont

Igazából néhol zavart egy kicsit Kormos stílusa, de elvégre egy cicáról, sőt, kandúrról beszélünk, szóval illett hozzá ez. :) „Zöld szemeimet még mindig a párra szegezem.” Hm, a „zöld” jelző említése engem zavart, az emberek sem mondják így ezt, inkább csak, ha másvalakiről van szó: „zöld szemeit rám szegezte”. Bár igaz, most egy