(megint lemaradt a vége)

Stílus és helyesírás: gördülékenyen írsz, szépen, kifejezően, könnyen teremtesz hangulatot – amit azonban a jelzők halmozásával nagyon könnyen akasztasz meg, pl. itt: „Utána sokáig csókolóztak… lendületesen, szenvedélyesen.” Energikus, lendületes jelenet volt, ahogyan az az egész történetre is jellemző, nem mindenhol való bele a sok jelző, a sok vessző, a triplapont.

A leíró stílusod, a hangnemed az, ami engem elbűvölt, tárgyilagos, mégis érző, lélegző, ritka fajta az ilyen, nem szabad elvinned a művészies homályába, mert ez a picit nyers, zord, mégis valamiképpen közvetlen, emberközeli látásmód szép, kellemes, friss. Ezzel nem az idézetek, Zsolt verselése ellen vagyok – az kifejezetten hangulatos, furcsa, idegen volt, amitől még inkább megkedveltem ezt a fura figurát. A probléma a már említett jelzőkkel volt, pontosabban azok indokolatlan halmozásával: van, ahol jó, van, ahol túl sok.

Helyesírás tekintetében összességében elégedett voltam, nem találtam igazán feltűnő elgépeléseket vagy összefüggéstelen mondatokat, viszont túl sok a vessző, máshol meg hiányzik: ez sajnos sokszor megtöri a történet remek lendületét, főleg az eleje felé.

7 pont.

Summa: tetszett. Volt egy sajátos íze a történetnek, illata, hangulata. Könnyedén beleéltem magam a helyzetekbe, megkedveltem a karaktereidet, negatívumnak csupán a lendületmegtörő elemeket tudnám említeni.

9 pont.

Köszönöm, hogy olvashattam! Csak így tovább,

Hil (változatlanul bíró)

Kedves Rejtélyes Alkotó!

Érdekes párossal dolgoztál, tetszettek a helyek, az emberek, az érzések. Néhol azt éreztem, hogy tőlem egészen idegen volt a perspektíva, máshol meg, hogy akár én is lehetnék, akivel ez történik. Jó volt.

Szituáció: kék. A felépítése jó volt, megvolt az idill, tetszett az, ahogyan az összejövetelüket írtad le: egyszerű, de hatásos, sallangmentes megoldás. A konfliktus is érthető, emberközeli, a karakterekből jól levezethető: a lány, aki fiatal, és úgy hiszi, megválthatja a világot, és a pasas, aki kicsit belefáradt az egészbe, és nem szereti a hazáját, mégis otthon kap lehetőséget, amire Adela rá akarja beszélni. A végén, a snitt előtt picit az az érzésem támadt, hogy a történetből kifutott a lendület, amit nem is nyert nagyon vissza a két-év-múlva jelenet alatt sem, ennek ellenére szép befejezést adtál hozzá.

9 pont.

Szereplők: nem erőltetted ránk a felhasználandó karakterek leírását, mégis, a történet végére tökéletesen lefedted az általad kidolgozandó két karaktert. Adela valóban egy, a rabláncait leverni vágyó tinilány, aki csak megy előre, és teszi, amit akar, ugyanakkor benne van a szerepben az árnyaltság, az olyan apróságokban, mint amikor megemlíted, hogy világgá ment, mégis mindennapos a telefon haza apucinak; vagy a végbefejezésben, hogy „csakazértis”, még ha az Erasmus program keretében is, de eljön Magyarországra. Meg a lila haja: hogy két évvel később is megőrizte a színt, lehet, hogy csak az én romantikus lelkemnek, de egy apró kis jelzés.

Zutt, vagy Zsolt – erőteljes, férfias karakter volt, olyan, akit nekem, mondjuk, nehéz lenne megírnom. Mert pasi volt, ízig-vérig, férfias reakciókkal… szerintem. A mindig mindent jobban tud, mint kritérium általában negatív tulajdonságnak tűnhet, olyan idegesítő, az ember agyára menő alak jellemvonása… de nem itt és nem nálad. A te felfogásodban inkább az élettapasztalat beszél belőle és a megfáradtság… és amit mond, az általában igaz is.

Picit hiányoltam belőle azt a vonást, hogy nincs sok pénze, de szeret nagylábon élni – ez csak akkor ütött szíven, amikor az ütött-kopott Suzukit említetted meg, egyébként maga a zongora a lakásban tudom, hogy nem kétfillér. : )

9 pont.

Cselekmény és háttér: még ha a történet felépítettsége annyira nem is, a hangulat vitte magával a cselekményt, az egyetlen kifogásolnivalót, a pici megtorpanást a vége felé már megemlítettem és felróttam a szituáció „javára”. Hanem a háttérre szeretnék egy pár szót elpazarolni – mert én nem érzem pazarlásnak megdicsérni a munkát, amit az aprólékos helyszínteremtésbe fektettél – és, mert hiába nem játszott igazán domináns szerepet, mégsem kezelted hanyagul. A karakterek előtörténetei is a helyükön voltak, a lengyel boldog születésnapot! pedig boldoggá tett. Picit lehetett volna hosszabb talán… kidolgozottabb itt-ott, de igazán jó volt.

9 pont.