Szia!

A megadott szituáció beépítése: 6 pont

Hát, őszintén szólva ez a történet inkább a kék csapathoz illett volna, az a veszekedés nagyon a végén volt már. De a mű végi nyugalom egész jó volt, csak hiányérzetem van amiatt, hogy nem tudunk meg semmit mi lett a szereplőkkel, hogyan folytatták az életüket, a Férfi hogyan viselkedett ezután a feleségével, mi lett a Nővel és a gyerekkel. Homályban hagytál, bár ez nem kifejezetten rossz dolog.

A szereplők beépítése: 9 pont

A Nő maga említi, hogy sok férfivel volt már dolga, érdekes a végén, hogy mindketten másképp látják ennek okát. Jól jelenítetted meg őt, egy apróság zavart csak, hogy (a megadott szempontokból szó szerint átvett) „kiemelkedően szép” jelzőt saját magára használta. De persze ezt lehet magyarázni azzal, hogy tisztában van a külsejével, ráadásul nem is a saját véleményét fejezte így ki, hanem másokét… Hm, de nekem ez akkor is szúrta kissé a szemem. :) A Férfiről nem derült ki a művedből, hogy tényleg olyan sok barátja van-e, de ezt leszámítva az ő karaktere is jó lett, bár kicsit hirtelen volt tőle talán az, hogy csak úgy odament egy idegen nőhöz ilyen céllal. A Nőtől viszont természetes volt ez a viselkedés.

A cselekmény és a háttér megteremtése: 7 pont

Szeretem, jó dolog, ha egy történet általánosít, vagyis nem árul el igazán sok mindent a szereplők hátteréről, esetleg még a nevüket sem, ezzel is érzékeltetve, hogy ez bárkivel, bárhol előfordulhat. Persze nem biztos, hogy csak ezért csináltad, hisz ez a névtelenség a történet szerves részét képezte. Habár a „bárhol” kategória egy kicsit leszűkült a pénznem említése miatt. :)

Egy kicsit többet is megmutathattál volna a Férfi otthoni helyzetéből, hogy milyen a kapcsolata a feleségével, de azért így is jó volt, abból a néhány elejtett mondatból is levehette az olvasó a lényeget, hogy a kapcsolatuk már nem a régi, belefásultak a hétköznapokba. A Nő hátterének leírását azért nem hiányoltam annyira, mert tulajdonképpen a Férfi sem tudott róla elvileg sok mindent.

A megismerkedésük nem igazán tetszett, túl hirtelen volt, regényekbe való fantáziaszülötte, nem igazán találtam valósághűnek. Mondjuk a Nő tettét, szavait még megértem, hisz ilyen típus, de a Féfi viselkedése kicsit hiteltelenn

Kedves Idegen!

Engedd meg, hogy a te szavaiddal éljek a megszólításnál. :) Te vagy az első a piros csapatos pontozottjaim közül. A tiéd volt az első történet, és a csapatban neked jutnak az első pontok tőlem.

1. Megadott szituáció beépítése: Az elején csattant, majd jött még egy nagyon rengés, majd végül egyszer csak elhallgatott minden, és maradt utána a feszült csend. Mivel eddig nem ehhez a menethez voltam hozzászokva, hanem a fordítottjához ezért most kifejezetten üdítő volt most egy pirosat olvasni. Mégis, mert nálam mindig akad valami mégis. Azt mondom, hogy inkább hasonlított az érzelmek koszinusz görbéjéhez ez, ami nem hátrány, csak én ilyenkor mindig azt várom, hogy vágjon hanyatt a mű, és tudod úgy érezzem azt a furcsa szorító érzést a mellkasomnál, aminek oldódnia kell, vagy szorulnia, de végül is az elvárásnak megfelelt. 10/7

2. A szereplők beépítése: A nő teljesen megfelelt a kritériumoknak talán a férfivel kicsit vitatkoznék. Valaki, olyat érzek mögé, aki kicsit nyitottabb és odament a nőhöz, de érzek benne némi tartózkodást is már. Vagy nem is tudom, tettél említést a barátairól. Oh, kedves író, teljesen belezavarsz itt a gondolatmenetembe, mert végül is mindenről gondoskodtál, amiről szükséges volt, de azt mondom, hogy még valamilyen titkos összetevő hiányzik a férfiből, ami elcsitítaná a kétségeimet. 10/8

3. A cselekmény és háttér megteremtése: Azt mondom, hogy egy szép vonalat építettél fel az idősíkokkal, és nagyon gyümölcsöző témát választottál. A tiltott szerető, akiből szeretett lesz. Mégis azt mondom, hogy néhol azért elnagyoltnak tartom. Jó oké, hirtelen ismerkedtek meg, akartad érzékeltetni a dolog spontaneitását, de akkor szerettem volna kicsit többet látni a férfi gondolataiból, vagy a nőjéből. Jó én már csak ilyen szájbarágós tanítónős típus vagyok, ezért bocsáss is meg nekem, de szeretem látni a belső okokat, nem akarom hogy kihagyjanak engem. És most kihagytak mert csak külsősként láttam, hogy mi zajlik közöttük, holott én belülről is szerettem volna, és amikor adtál egy-egy szeletet, akkor nagyon boldog voltam. Ne elmeséld nekünk, hanem segíts kicsit átélni, mert látszik, hogy a szikra megvan benned, és már csak a fejlesztés hiányzik. 10/7

4. Stílus és nyelvhasználat: Ezzel nem kötözködöm, nem volt hiba, szépen leellenőriztetted, vagy leellenőrizted-e, látom hogy a stílusod már kezd gördülni, de még letisztuló félben van, illetve inkább kibontakozó félben. Biztatásként, hogy olvass és írj még sokat. 10/9

5. Összességében: Élveztem, de vont bele engem is a zűrzavarba. Szeretem, ha be vagyok vonva. :)) Vannak benned biztató jelek, semmiképp se adj fel az írással, mert megvan a lehetőség benned. 10/7

További sikeres versenyt, és szép pontokat kívánok neked! Anne KritikaKlub

Stílus: hangulatteremtésből jeles, csak ha egyszer megragadtad, arra ügyelj, hogy el ne hagyd. Rögtön az első mondatod zavarba ejtett, ugyanis:

„A Nő, keresztbe tett karral, az ablakon át, csak nézte a Férfi távolodó alakját a tömegen keresztül, s figyelte…”

a „keresztbe tett karral” és az „ablakon át” után nem nagyon jutottam, csak ámultam és bámultam keresve az igét, ami végül is ott volt rögtön mögötte a nézte képében, de nekem ehhez háromszor kellett elolvasnom, hogy felfogjam. Nem mondom, hogy nem helyes, csupán annyit, hogy nem eléggé magyar a szórend, amit ebben a mondatban használtál… ha ez így érthető. *fejét vakarja* Könnyen összezavarja az olvasóidat, ennyi^^

A Nő, keresztbe tett karral csak nézte a Férfi távolodó alakját az ablakon át… vagy valami ilyesmi. Talán így sem jó… mert túl sok az információ egymáson, ha szellősebbé teszed, kiemeled, átrakosgatod a szavakat máshova… türelemjáték, de a végén ki fog jönni egy kellően tökéletes megoldás^^ Pár magyartalan mondaton túl a másik stílusbeli problémám a történettel az a gyakran felmerülő szóismétlésekben rejlett, pl. itt: „Az utcában igyekvő többi ember viszont gondolataiba merülve igyekezett kiszemelt célpontja felé”

Ami pedig úgymond „fekete lyuk” a történetedben, és nagyon-nagyon sokat ront az összképen, az a párbeszéd. Minden párbeszéd. Érzem, hogy mit akartál kihozni belőle, a drámaiság néhol ténylegesen át is adódik nekem, mint olvasónak, viszont mégis, valahányszor a szereplőid megszólalnak, az az érzésem, hogy amit mondanak, az természetellenes, erőltetett… mintha nem jönne magától. Hiányzik belőle az a könnyedség, mint stílus, ami elmélyíthetné a szavak értelmét. Erre szerintem a jövőben fontos lenne kicsivel több hangsúlyt fektetned, gyakorolni, hogyan lehet a karaktereidet megszólaltatni, helyesen narrálni, elsajátítani a kevesebb-több súlyát… élőbbé tenni a párbeszédeidet.

6 pont.

Összességében: alakul. Van benne jó, kifejezetten ügyes, és olyan is, amin lenne még alakítanivaló.  Csak így tovább!

7 pont.

Köszönöm, hogy olvashattam,

Hil (bíró)

Kedves Rejtélyes Alkotó!

Érdekes elgondolás volt, hogy a szereplőidnek nem adtál nevet – és ki kell emelnem, hogy nagyon tetszett.

Szituáció: sokáig nem volt benne igazi konfliktus, kettejük között mégis érződött végig egy feszültség. A vita a végén jött, és igazából be kell vallanom, hogy szerintem a férfi olyan gyerekes és önző módon viselkedett, ahogy azt felnőtt férfi nem engedhetné meg magának (bár sajnos megteszik. Rendre. :S)

6 pont.

Szereplők: szerettem a névtelenségüket, és azt is, ahogyan a megadott támpontokat ügyesen, épp csak említés szintjén hoztad be a képbe, és utána lassan dominánssá váltak. Nem szerettem viszont a párbeszédeiket, a viselkedésüket gyakran találtam bizarrnak, éretlennek, érthetetlennek találtam. Jó volt, hogy a végén kiadták a nő regényét, és tetszett a félelme az elkötelezettséggel és ragaszkodással kapcsolatban.

7 pont.

Cselekmény, háttér: a kapcsolat kezdete számomra hirtelen volt. Bizarr – és ebben egyszerre picit borzongatósan jó is – de mégiscsak hihetetlen, nem gondolod? Túl hirtelen… az alapötlet jó, a hangulatteremtés is jó, de valahogy maga a kapcsolat kezdete, kialakulása és lépcsőfokai kissé elsietettek. Még ha meg is láttam valakit a tér túlfelén… még ha oda is mentem hozzá… valahogy ez így tálalva akkor sem volt nyerő.

A lezárás tetszett. Stílusos volt.

Ugyanakkor a háttérről sajnos nem tudok mit mondani. A férfiról még megtudtunk dolgokat, de nekem a nő teljes űr…

6 pont.

4. Stílus és helyesírás: 7 pont

A stílusod jó, és örültem, hogy legalább csillagozással tagoltad a művedet. A dőlt betűk használata is hatásos, de ez az aláhúzásos módszer kevésbé tetszett. Azt az érzetet keltette bennem, mintha az egyik jegyzetemet látnám. Sőt, az „Egy hónappal később…” időkijelölés teljesen felesleges volt, mivel az előtte lévő bekezdésben már írtad, hogy: „S ez így ment egy hónapon keresztül.”

Az „én nem akarok gyereket” félmondat is furcsán hatott az aláhúzás miatti dupla hangsúlyozással. Ezt egyébként kétszer is kimondja, így célszerűbb lett volna, ha például az első esetben dőlten szeded a mondatot, a másodiknál pedig csak az „én”-t.

Szintén furcsán hatott a „kerekedett el a szeme a Férfinek” mondat, mert ez egy kicsit németesen hangzott. Talán a „kerekedett el a Férfi szeme” jobb lenne.

Kérlek, az efféle szóismétlésekre is ügyelj majd: „Az utcában igyekvő többi ember viszont gondolataiba merülve igyekezett kiszemelt célpontja felé […]”, ráadásul három sorral feljebb már a madarak is igyekeztek morzsához jutni.

5. Összességében: 8 pont

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nekem nem igazán tetszett. Ez már teljesen szubjektív, úgyhogy nem jelenti azt, hogy rossz lenne :) Jó volt, amit kitaláltál, és jól is valósítottad meg – azt leszámítva, hogy a szituáció fordítva sült el -, de nem váltott ki belőlem igazán mély érzéseket. Elmaradt a kis szikra, és talán azért, mert nem tudtuk meg, hogy az elmúlt két évet hogyan élték meg a szereplők, hogyan dolgozták fel a változást. Jóllehet, a férfinak szóló ajánlás részben ehhez köthető.

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)