(folyt.)

Ráadásul szépen összeegyeztetted a valós eseményeket az általad kitaláltakkal. Nem igazán szeretek olyan történetet olvasni, ami ennyire a múltban játszódik, de jó volt.

Nelli, bíró és Kritika Klubtag (A Merengő Fórumon megtalálsz minket.)

Szia!

A megadott szituáció beépítése: 10 pont

Szépen felépítetted, a kezdeti feszültség után jött a nyilvános lelepleződés, a lány veszített.

A szereplők beépítése: 10 pont

Sikerült kissé a saját helyzetedet nehezítened azzal, hogy a történeted a múltban játszódik, hisz így nyilván nem építhetted bele a megadott szempontok közül, hogy a férfinek saját autója van. :) De ezt leszámítva mindent felhasználtál Bogdán megalkotásához. Bíborka megformálása is tetszett, nagy hangsúlyt kapott a manipulativ természete, a „bábos” volta, mégis sikerült a negatív tulajdonságai ellenére elérned, hogy sajnáljam, rokonszenvezzek vele valamilyen szinten, hisz ő csak tartozni akart valahova, törvényessé akarta tenni a létét. Kihasználta az embereket, de nem tekintett rájuk támaszként, pedig Bogdán igazán szerette. Az utolsó mondata pedig nagyon tetszett, hogy ő csak királylány akart lenni. :)

A cselekmény és a háttér megteremtése: 9 pont

Jó ötlet volt, hogy a régmúltba helyezted a történetedet, ráadásul szépen összeegyeztetted a történelmi eseményekkel is a mű cselekményét, bár be kell vallanom, alig rémlett valami Salamonról és Gézáról, úgyhogy olvasás közben gyorsan belepillogtam a wikipédiába. :D De szerintem jó csináltad. :)

Ez egy jó kis történet a történetben. De egy kicsit (meg)zavart, hogy miután azt írod, az öreg Bogdán visszaemlékezett az eseményekre, hirtelen Benedek fejébe látunk bele, vagyis nem igazán Bogdán szemén keresztül látjuk az eseményeket, hanem az író mindent tudó látásával voltunk megáldva.

A kisfiúval való beszélgetésnél az elején nem voltam biztos abban, hogy Bogdán említi-e meg először Szép Bíborka meséjét. Mert a kicsi Géza épp vele beszélgetett, logikus, hogy ő mondta és nem István szólt közbe, hisz ezt nem jelzed, így mégis furcsa volt, hogy ha Bogdán nem akart beszélni róla, és mogorván Istvánra hárította a mesemondást, akkor miért említi meg a gyerek előtt a dolgot.

Stílus és helyesírás: 9 pont

Jó a stílusod, és igazán korhű volt a szóhasználatod is. Néhol egy kicsit már sokalltam a „bábos” szó halmozását, de megértem, hogy ezzel csak hangsúlyozni akartad a szereplőd személyiségét.

Összességében: 9 pont

Jó húzás volt egy múltban játszódó történetet írnod már csak azért is, mert így a műved kitűnik ebből a szempontból a többi közül. Ráadásul szépen összeegyeztetted a valós eseményeket

Kedves Író!

Először is csak úgy laza felvezetőként igazán megdobogtattad a szívemet ezzel a történettel. Magyar-töri szakos jövendőbeli(reméljük) tanárként, ezt most igazán imponált, és gyönyörűen állítottad fel, és gyúrtad össze.

1. A megadott szituáció beépítése: Az a jó, ha nem kell megmagyarázni, hogy miért van benne a kulcs jól. Az a jó, amikor az olvasót már nem is nagyon érdeklik azok a fránya kulcsok, hanem a történetért olvasnak. Velem megtörtént az, hogy csak úgy beszippantottál, és a konfliktus alatt meg csak hápogni tudtam itt a monitor előtt. Jó volt, sőt mi több zseniális volt. 10/10

2. A szereplők beépítése: Elkövettem azt a hibát, hogy először nem is figyeltem arra, hogy kit kivel rándítasz össze, és miből kellene dolgoznod, de így a mérlegelés után a következőkre jutottam. Hát erről az oldaláról megfogni a dolgot, neked valami olyan van a birtokodban, hogy az egyszerűen fantasztikus. Úgy csusszantak bele a sémákba, hogy mégis utánozhatatlanul egyediek maradtak. Ez a történet nálam eddig különdíjas, mert úgy néz ki nem tudok vele kötözködni. 10/10

3. A cselekmény és háttér megteremtése: Nem is tudom még mit fűzhetnék hozzá, amikor ez a mű mértani pontossággal lett megszerkesztve, és fél-laikusként nem találtam benne fogódzási pontot, ahol megszerzett tudásommal megkérdőjelezhetném. Az már csak a non-plus-ultra lett volna, ha a Halotti Beszéd nyelvezetében... :D:D Na, persze úgy kellemetlen lett volna olvasni, de a szóhasználatod *5. Mesterremek, nem túlzás. 10/10

4. Stílus és helyesírás: Ha még nem derült volna ki, akkor most leírom külön is, hogy mennyire el vagyok ragadtatva. Az elírások, ha voltak is, nem vettem észre(szerintem nem is volt), mert arra figyeltem, hogy épp mi történik. 10/10

5. Összességében: Szerintem gyönyörűen összeraktad. A nevek, a cím minden jó volt. Egy rövidke időre te voltál a bábos, én meg a bábod. Köszönet érte. :) 10/10

További sikeres versenyt, és nagyon szép pontokat kívánok neked. Szép napot! Anne Kritika Klub

Tetszett a gördülékenység és a felépítés, illetve az is, hogy régies stílusban írtad. Egy kisebb vesszőválság ugyan felütötte a fejét, de elgépelés egy-kettő akadt csak, aminek kifejezetten örültem. Az egyetlen dolog, ami tényleg zavart, az a bábozós rész volt, mikor megismerjük a lány múltját. Túl sokszor hangzott el, hogy báb, bábos, bábozás… Hangsúlyos volt, ez rendben, és alapvetően jó ötlet volt így bemutatni, hogyan manipulál mindenkit, de enyhén szólva túlragoztad.

Szépen tagoltad a részeket, ennek megint csak örültem, mert így nem folyt össze az egész.

5. Összességében: 10 pont

Beletrafáltál, imádom a történelmet és az ilyen témájú könyveket, filmeket. És annyira vártam az egész verseny alatt, hogy végre valaki kilépjen a modern hétköznapok földhöz ragadt világából, hogy legyen egy kis fantasy vagy bármi extra, úgyhogy köszönöm. Érdekes volt, és a leírás alapján egyébként határozottan modern karaktert is remekül áthelyezted egy olyan korba, ahol nem igazán látok más reális megoldást egy ilyen konfliktus esetén, ahol a női karakter minden ármánya, terve és valós érzelme lelepleződött.

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)

Kedves Író!

1. A megadott szituáció beépítése: 10 pont

Fokozatosan ismertük meg a szereplők viszonyát, hogy ki, hogyan áll hozzá az adott helyzethez és miért. Aztán kibontakozott a konfliktus, és valóban, nagyon más végkifejletet nem tudok elképzelni. Hiszen nem egy modernkori történet volt, ahol a kétszínűség, a csalás és az árulás elfelejthető, ahol bárhol új életet lehetne kezdeni. Ha valakinek nem volt földje, családja, neve, senki volt, úgyhogy hitelesnek találtam a szereplő halálát.

2. A szereplők beépítése: 10 pont

Bíborka telitalálat, és Bogdán is stimmelt. Kifogásolhatnám az autót, de nem mindenkinek lehetett lova… sőt. Ráadásul a párválasztása valóban szerencsétlen volt, az pedig, hogy „a nők általában átverik”, utalhat arra, hogy nem mindenki. Például a második felesége sem, akit nagyon szeretett.

3. A cselekmény és a háttér megteremtése: 10 pont

Ezt jól kitaláltad, de tényleg. Érdekes fogás volt, hogy az elején ugrottál még egyet az időben, mert ezzel választ adtál arra a lehetséges kérdésünkre, hogy mi lett Bogdánnal. A keretet, hogy visszatérjünk a kiindulópontra, pedig csak azért nem hiányoltam, mert mi valójában nem a gyerekváltozatot hallhattuk/olvashattuk, és a zárómondat akár a jelenbeli Bogdánra is igaz lehetett. Ez összekötötte a két idősíkot.

Örültem neki, hogy az Árpád-korban játszódott a történet, mert így még a kiválasztott kor sem volt egy százszor lerágott csont. Teszem azt, mondjuk a francia forradalom. Ráadásul a plusz ág hozzáadása a családfához, szintén hitelesnek tűnt – mert ugye az fikció volt?

Jóllehet, először szöget ütött a fejemben, hogyha valaki a királyi család ellen szövetkezett, akkor elméletileg vagy elvették mindenét, vagy megölték; és ha tudott a szövetkezésről, akkor kiátkozták – feltéve, hogy jól emlékszem. De az is igaz, hogy ezekben az esetekben az egyháznak nem volt beleszólása, szóval Géza teljes joggal dönthetett úgy, hogy megkíméli az életüket. Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy mi lett a pontos ítélet?

Eleget megtudtunk a szereplőkről és a motivációikról, ezért nem érzem hiányosnak a hátteret sem.

4. Stílus és helyesírás: 9 pont

1 | 2