Kedves Író!

1. Szituáció: A konfliktus, amit leírtál nem tűnt annyira erősnek és inkább csak Ákos részéről volt érzékehető, de megvalósult. 7 pont

2. Szereplők: Klára bemutatása jobban sikerült. Ákos esetében inkább egy végzős gimnazistát vártam nem egy végzős egyetemistát. 7 pont

3. Cselekmény: Az alaptörténet a tanár-diák szerelemről tetszett. Csak a végén egy kicsit gyorsan jött az összeborulás. 7 pont

4. Stílus, helyesírás: Akadt benne itt-ott szóismétlés. Ami fura volt: "zavartan sütötte le az arcát". Szerintem inkább zavartan sütötte le a szemét. Néha egy-két mondat túl hosszúra sikerült, de azért kellemes volt olvasni. 7 pont

5. Összességében: Jó kis történet lett. Esetleg a végén a békülős jelenetet lehetne még nyújtani, jobban kirészletezni.  7 pont

Gratulálok.

Bandytha

(folyt.)

 „Egyszer ez volt az egyik választható vers, amikor kritikát kellett írnunk – vonta össze a szemöldökét. – Miért adod most ide? – értetlenkedett, hisz én teljesítettem akkor másként a feladatot.” „…hisz én másként teljesítettem akkor a feladatot.” Ennek a mondatnak a szórendje nagyon nem tetszett: „Ajkaik érintkezése nem sokáig maradt lágy puhatolózó, mindkettejükben az öt évig pislákoló vágy most fellobbant, s forró tűzkén perzselte testüket.”  „…mindkettejükben fellobbant most az öt évig pislákoló vágy…” Érzed, mennyivel jobban hangzik így? Némelyik mondatnál hiányoltam a főnevet is. Mert, ha az egyik pillanatban még az egyik szereplőről van szó, ő mond valamit, amihez esetleg még hozzá is fűzöl valamit, („Szervusz, Klára! – köszönt felé, magabiztos hangon…”) akkor, ha a következő sorban már a másik szereplő szólal meg, írj ki egy főnevet, Klára, a nő stb. (Szia, Ákos! Csak nem mész el? – lépett hozzá közelebb…). Ez így most annyira talán nem jött át, inkább nézd meg szövegkörnyezetben ezt, és a többit is. Mindennek ellenére jó a stílusod, ezek a hibák könnyen leküzdhetőek. :)

Összességében: 7 pont

Első ránézésre egész jó kis novella ez, másodikra azonban vannak homályos foltok (hadd ne ismételjem el). A lezárás volt az, ami legkevésbé tetszett, jobban ki kellett volna fejteni, túl könnyen adták magukat, és arról sem sok minden derült ki, hogy milyen változások mentek végbe Klárában a három év alatt, vagy hogy mi érzett, amíg Ákos a tanítványa volt. Ó, egyébként tetszett a mottó, te találtad ki?

Nelli, bíró és Kritika Klubtag (A Merengő Fórumon megtalálsz minket.)folyt.)

(folyt.)

oda ugrasz, azt mutatod meg, hogyan viselkednek akkor, amikor már éreznek valamit egymás iránt, de még nem tettek egymás felé lépéseket, csak tervezi az egyikük. Ezzel az indítással nincs is semmi gondom általában, most se nagyon, csak mint mondtam, ennél a párosnál igenis kíváncsi lettem volna hogyan kerülnek közelebb egymáshoz. A mű végét viszont úgy érzem elsietted. Ákos hazaérkezett, olvashatjuk a gondolatait, miközben a régi iskolájában ténfereg, barátja, Laura elejt egy-két szót Kláráról, majd Ákos és Klára beszélgetnek egy kicsit kettesben, és összejönnek. És ezzel van a bajom: hogy kicsit beszélgetnek. Én rövidnek éreztem ahogy letisztázták az érzelmeiket, túl egyszerű volt ez. Hozzájuk egy hosszabb beszélgetés illet volna, ahol először kertelnek, köntörfalaznak, mellébeszélnek, és ahol Klára nem kérdez rá rögtön, hogy szereti-e még a fiú. Ez a mondat szerintem nem illett hozzá. Tudom, hogy sok három év, meg minden, de hogy ilyen hamar, leküzdve önérzetét, rákérdezzen erre… Nekem ez nem illett bele a képbe.

Most egy kicsit rátérek a részletekre. Először nem értettem, hogy-hogy vették az egyetemen Ákos versét, mégis hogyan került a tanárhoz, úgy, hogy közben amaz nem is tudta, hogy az egyik diákja költeményét tartja a kezében. A történet elolvasása után arra gondoltam, talán már akkor is jelent meg verseskötete álnéven. De ha ez így van, akkor csak külföldön jött meg számára a nagy siker, itthon nem? Amikor kettesben beszélgettek, Klára kikérte Ákos véleményét a versről, amiről maximum csak sejthette, hogy Ákos írta. De amikor kritizálta ezt írod: „Klára azonnal támadott, hogy nem normális, ha egy huszonegy éves fiú ilyet ír…” Ha nem tudta, hogy ki írta a verset, akkor honnan vette, hogy huszonegy éves a szerző? És Ákosnak ez fel sem tűnt… Szóval nem értem.

Amikor valakit bemutatunk, akkor általában meghatározzuk a… szerepét. (Na jó, ezt nem tudom normálisan megfogalmazni.) Laurát, mint Ákos csoporttársát mutattad be először, ezért nem gondoltam volna, hogy különösebben jóban lettek volna (bár rosszban se), holott ennek valószínű az ellenkezője, ha ismerte Ákos érzelmeit. Igaz, hogy később már Ákos (barát)barátnőjeként jellemzed, de szerintem jó lenne, ha már az elején megjegyeznéd, hogy ők nem csak csoporttársak, hanem barátok is voltak.

Stílus és helyesírás: 8 pont

Előfordultak szóismétlések, olykor az egymás utáni mondatokban, de volt, hogy egy mondaton belül is. „Úgy tűnt, hogy kitörjön eddigi életéből, arra volt szüksége, hogy változtasson az életén, hátra hagyja a múltját és távol Magyarországtól, új életet kezdjen.” Néhol szemet szúrt a szórend, erőltetettnek hatottak ezek a mondatok, és a hangsúly áthelyezése miatt más értelmet kaptak kissé.

Szia!

A megadott szituáció beépítése: 7 pont

Volt konfliktushelyzet, és el is hiszem, hogy a szereplőknek ez elég nagy gond, de nem sikerült magam beleélnem az érzelmeikbe annak ellenére, hogy érezni lehetett köztük a feszültséget. A végén a nyugalom pedig túl könnyen jött.

A szereplők beépítése: 6 pont

Hm, beszédes név, Reményi Klára. :) (Ha jól emlékszem Ákos vezetékneve nincs említve.) Klára középkorú nő, a történetből ez még sem derül ki annyira, hisz a szerelmes fiú gyönyörűnek látja a nőt, igaz, a vége felé megjegyzi, hogy néhány ránc már látszik a nő szeme körül. Ráadásul Klára híres, hírhedt, kritikus, és ez is sejteti, hogy nem egy huszonévesről van szó. De én azért örültem volna, ha egy kicsit jobban érzékelteted a korát, azt, hogy mennyivel idősebb a fiúnál. Klára a történet elején tényleg bírálta Ákos kritikáját és költeményeit, mégsem éreztem túl gorombának vagy nyersnek, valószínűleg részben azért, mert ekkor már kötődött a fiúhoz, voltak lágyabb megnyilvánulásai annak ellenére, hogy tartotta a távolságot, másrészt azért sem, mert inkább csak elmondtad, hogy kritizálta a verseket, de annyira nem mutattad meg.

Ákos a megadott szempontok szerint tizenéves, de nálad már a történet elején is huszonegy. De elismerem, én ennek igazából örültem, így, még ha csak egy kicsit is, de lefaragtál a szereplők közötti korkülönbségből. A sport gyűlölete nem igazán jött le, csak abból lehetett következtetéseket levonni, hogy az apja focista volt, akit a pályán ért a halál, de ebből még nem következik az, hogy minden sportot utálna. A félénkség és az önértékelési zavar érezhető volt, mint ahogy az is, hogy ennek ellenére, ha nem is mindig látványosan, de robban, ha felpiszkálják.

Tetszett, hogy a versírásra nagy hangsúlyt fektettél, és hogy ezt összekalkuláltad a nő kritikusi munkájával, jó párosítás lett ez ilyen szempontból. Azt viszont sajnálom, hogy nem derült ki a műből, hogy két ilyen különböző személy hogyan szerethetett egymásba. Adva van egy középkorú nő, aki másokban folyton meglátja a hibát, és nem lehet tudni, mégis mit lát egy önértékelési gondokkal küszködő, magánál minimum húsz évvel fiatalabb fiúban.

A cselekmény és a háttér megteremtése: 6 pont

A novella elejét nem azzal kezded, hogy bemutatod, milyenek voltak a főszereplők ismeretségük elején, hanem rögtön oda ugrasz, azt

4. Stílus és helyesírás: 4 pont

A cím alapján egy sci-fit vártam volna, de különösebben nem bántam, hogy nem azt kaptam :)
A stílusod befogadó barát, de kérlek, figyelj jobban a vesszők elhelyezésére, nem szükséges minden „és” elé tenni.
A szóismétlésekre is ügyelj, mert nem arról van szó, hogy kétsoronként ugyanazok díszelegnek, hanem kupacokba helyezed őket, mint például itt: „Úgy tűnt, hogy kitörjön eddigi életéből, arra volt szüksége, hogy változtasson az életén, hátra hagyja a múltját és távol Magyarországtól, új életet kezdjen.”
Nem feltétlenül kell folyamatosan konkretizálnod az eltelt időt, pláne, ha mindig másodpercek, percek és pillanatok telnek el. Helyettesítsd őket cselekvésekkel, reakciókkal! ;)
Fontos a szórend helyes használata, illetve az is előfordult, hogy egy-egy kötőszó és névelő hiányzott.
Neked is csak azt tudom javasolni, hogy mindig pihentesd egy kicsit az írásaidat, mondjuk egy hétre, mert az ember hajlamos nem észrevenni az elírásokat. (Megviccel minket az agyunk.)
Fontos, hogy a mondatrészek logikailag összekapcsolódjanak. „Ákos elbizonytalanodott, dacára annak, hogy ez a kijelentés igaznak tűnt, a nő többször is próbálta elérni, alig pár héttel azután, hogy kezdetét vette a vizsgaidőszak.” Miért dacára? Hiszen a kijelentés szerint hiányzott neki, ez nem ellentétes azzal, hogy kereste. Ha felcserélted volna szórendet, mondjuk így „Annak dacára, hogy a kijelentés igaznak tűnt, Ákos elbizonytalanodott.” már helyesebb lett volna, de a másik mondatrész továbbra sem kapcsolódik hozzá.
A szaladó szemöldököket se engedd túl a homlokon…
A hirtelen összeborulást és perzselést pedig csak azért nem tudtam átérezni, mert a visszafogottságuk és a reménytelenségük miatt még pislákoló lángocskát sem láttam. Talán célszerűbb egy kicsit a másik szereplő érzéseire is kitérni, vagy a reakcióit hangsúlyozni. Töltsd meg őket élettel! :)
A záró rész tetszett, csak a konfliktusos-magyarázós mondatot éreztem némileg erőltetettnek, mivel nem alakult ki egy olyan erőteljes konfliktus közöttük, hogy az időre, mint gyógyírra lett volna szükségük.


5. Összességében: 4 pont

Egy tanár-diák kapcsolatra épülő történetet találtál ki, amit valószínűleg csak hosszabb, összetettebb formában tehettél volna különlegessé. Felvázoltad a kontúrokat, de a színezés elmaradt. Érdemes lenne még egyszer nekifutni, akár két szemszöget váltogatva, nem csupán két fő jelenetre kitérve :)

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)