(oké, komolyan nem értem, de már inkább meg sem próbálom kijavítani...)

Összesen: most már nem akarok a macskáról beszélni, épp eleget szidtam, két oldalról kiveséztük, zsupsz. A tehetetlenség, és az ebből adódó feszültség, az érzelmek megjelenítése annyira tökéletes volt, amennyire az adott helyzet, és a magadra aggatott hendikep engedte. Hiányoltam a közelséget, az átérezhetőséget és azt, hogy megragadjon, megérintsen a történet – az írói képességeid sütnek a történetből, de sajnos az is, hogy ha egyszer elhatározol valamit, abból nehezen tágítasz. Talán egy külső megközelítéssel, de változatlanul macska-szemszöggel több sikert értél volna el… én biztos vagyok ebben. Határozottan az az érzésem támadt olvasás közben, hogy ez a történet inkább volna való vagy valamelyik szereplő szájába, vagy egy E/3-mas megoldásba. A macska gondolatai bizarr felhangot adtak neki, és néha idegesített az értés-nem értése. Sajnáltam, mert úgy éreztem, kár érte.

6 pont.

(egyre érdekesebbre sikerülnek a kritikáim formázásilag, Lil legnagyobb örömére... bocsánat^^")

Cselekmény és háttér: egyszerű volt a cselekmény, nem volt igazán kidolgozva, és a már említett cicamica meggátolt abban is, hogy beleéljem magam… a konfliktushelyzetet szépen építetted fel, a háttér azonban nekem kicsit kurtán-furcsán jött le, zavart, hogy a macska-szemszög megfosztott azoktól az apró részletektől, amik igazán érdekeltek volna.

4 pont.

Stílus: jaj, a macska… és a macska és a macska. Nem, nem vagyok macskaellenes, sőt, annak ellenére, hogy enyhe allergiás reakciókat váltanak ki belőlem, reflexből dögönyözök szét minden szőrpamacsot, ami a kezem közé kerül. Viszont számomra a macska csak egy játék. Igen, élő… sőt, furmányos, aljas dög, akit egyszerre lehet utálni és szeretni, és nehéz megunni – de akkor sem tudok vele azonosulni.

Na, nem mintha ez gátat vetne az objektivitásnak, csak úgy éreztem, meg kell említenem, hogy szerintem ez egy rossz döntés volt. Őszintén.

A fogalmazásmódod egyébként szép, gördülékeny, bár néhol egy picit „túlfogalmazol”, ami főleg azért zavaró, mivel egy macska az, akinek a „szájába” adod ezeket a szavakat. Az olyan szavak, mint a „párzás” megakasztják az olvasót – akárhogyan is egy macskáról van szó – míg a következő pillanatban el is felejtjük a macska-voltot egy szofisztikáltabb eszmefuttatás hatására. Számomra inkább volt zavaró, a történet negatív oldalára ható tényező a szemszög, mint valami, ami az egyediséget emelné… és voltak sorok, ahol egészen azt éreztem, mintha már csak makacsságból is folytatnád a szemszöggel, akármennyire is lenne lehetőséged máshogyan, sokkal színvonalasabban megírni.

6 pont.

Kedves Író!

Bevallom, tőlem a macska-szemszög első olvasásra idegen volt, de reménykedtem benne, hogy az, hogy nem akarod a macskát, mint valami cukit felhasználni, a végén elnyeri a tetszésemet. Hát lássuk, mi lett a végeredmény:

Szituáció: hiába tudtam, hogy a piros csapatban vagy, de én úgy érzem, hogy ez a konfliktus bizony az idilli állapotot követte, nem pedig egy eleve feszült helyzetbe csöppentünk bele. Ugyanakkor a vége összeborulós jelenet akkor is feloldást jelentett – még ha az aktuális problémára nem is nyújtott megoldást.

7 pont.

Szereplők: magadnak nehezítetted meg a dolgot ezzel a macska-szemszöggel, de végül is szerintem az adott keretekhez mérten egészen jól sikerült beleépíteni a megadott karaktereket. Még így is meg kell jegyeznem, hogy végig borzalmasan idegennek találtam magamtól a karaktereket, egyiket sem kedveltem meg, nem éreztem velük egyet, és még a macska ragaszkodását sem tudtam befogadni. Érzelemmentes volt a történet az én szememben, ami nagy foghíjat hagy a karakterekkel való megismerkedés terén. Nem elég megismernünk őket a cselekedeteik, a szavaik alapján. Ragaszkodnunk kell hozzájuk, együtt érezni, azt érezni, amit ők… valami ilyesmi. : )

Már említették előttem a kisebb ferdítéseket (Judit beletörődő viselkedése ahelyett, hogy éreznénk azt az állapotot, amikor „elszalad felette az élet”, bár ezt a szerető-tartással magyarázhatjuk), Kázmér esetében viszont – a macska miatt – olyan kidolgozatlansággal állunk szemben, ami a megadott karaktert koptatja soványabbra.

Nehéz feladatot csináltál magadnak, felemás sikerrel járt.

7 pont.

Szia!

A megadott szituáció beépítése: bevallom, nem néztem meg, melyik csapathoz tartozol, így szentül meg voltam győződve arról, hogy te kék vagy. Számomra az eleje minősült békének, aztán pedig a konfliktus után nem alakult ki nyugalom, inkább csak afféle rezignáltság. Ha pedig belegondolok, hogy ezután mik történhettek, akkor még inkább arra hajlok, hogy a vége volt a béke megbomlása. Maga a konfliktus egyébként tetszett, megvolt a történetben a feszültség, de mivel nem gondoltam volna, hogy piros vagy, ezért nem tudok túl jó pontokat adni.
Pontszám: 6/10

A szereplők beépítése: Hm. Ez nehéz. Igazából nálad a cselekvéseikből ismerhettük meg a karaktereket, ami nem egy rossz dolog, maga az elgondolás tetszik, de nem mindig sült el jól, mert az elbeszélésmód miatt elég steril maradt az egész. A nő karakterét kiforrottabbnak éreztem, benne láttam az anyát és a szenvedő nőt is. A leírásban azonban az szerepelt, hogy még az sem kárpótolja számára karrierje feladását, hogy van családja, gyerekei. Nálad pedig azt éreztem, hogy Judit tulajdonképpen belenyugodott ebbe a helyzetbe, épp csak a pillanatnyi állapotok miatt fáj neki annyira, hogy feladta az álmait olyasvalakiért, mint András. Kázmér kevésbé tűnt megformáltnak, de azt éreztem a tetteiből és a szavaiból, hogy igazi jóhiszemű lúzer, akit tényleg mindenki átverhet, mert szimplán jó.
Pontszám: 8/10

A cselekmény és a háttér megteremtése: Cselekmény igazán nem volt, és a háttér is csak egy nagyon tipikus megcsalási helyzetre vonatkozott. Nekem nem mutatott semmi újat, igaz egyébként, hogy a szereplők cselekedeteivel jól képezed le ezt a szituációt, de nem éreztem azt, hogy sokat foglalkoztál volna velük. A megadott karakterek adták a helyzetet, a macskaszemszög miatt pedig nem kellett belemenned a részletekbe.
Pontszám: 7/10

Stílus és helyesírás: a helyesírásod korrekt volt, a stílusod pedig kiforrott, bár néhol modoros és túlfogalmazott, ami helyenként zavart engem.
Pontszám: 8/10

Összességében: hú, nekem ez a macska nagyon nem kellett volna a történetbe. Látszott a történeten, hogy van érzéked megfogni szituációkat és képes vagy jól, érzékletesen megírni őket, de nekem ettől a kukkoló, enyhén Gollam-beütésű macskától a hideg futkározott a hátamon. Egyrészt zavart, hogy értette az emberi beszédet, másrészt hiteltelen volt, amikor néha beírtad, hogy nem érti, mi miért van, mert egyébként meg olyan komplett elemzéseket adott a szereplők és az emberiség viselkedéséről, amit nem igazán várnék el egy macskától. Harmadrészt egyáltalán nem érdekelt, hogy most a cica mikor ítéli úgy, hogy a helyzet megkívánja a cipőbe piszkítást vagy mikor dönt úgy, hogy inkább xy lábához dörgölőzik. Adhatott volna az ő szemszöge egy érdekes felhangot a történetnek, ha csak a tettekből von le következtetéseket, mert egyébként is ezt éreztem a sztori erősségének. Végig annyira erős volt bennem az ellenérzés, annyira zavart, hogy miért a macska... A cím viszont rendkívül találó, velős és ideillő.
Pontszám: 4/10

Próbálj minél több alternatívát találni ;)
Kicsit légy figyelmesebb a fogalmazásnál is, hogy ne szülessenek ilyen mondatok: „Fiatalon bármit megadtam volna egy olyan férfiért, amilyen te vagy, és biztos vagyok abban is, hogy más nők ölnének érted, ha tudnák, hogy létezel.” Miért, láthatatlan? Tudom, hogy pozitívnak szántad, de értelmileg nem állja meg a helyét, mert más nők ölnének érte, ha nem zárkózna el, de ettől még tudják, hogy létezik. Sőt.

5. Összességében: 6 pont

Remélem, hogy nem lomboztalak le nagyon, mert az alapötleted tényleg tetszett. Szerintem, érdemes lenne egy kicsit megfontoltabban újra nekifutni, mert egy igazán jó kis novella sülhetne ki belőle.
Nem tudom, olvastad-e a Glennkill – Birkakrimit, de mindenképpen a figyelmedbe ajánlanám. Annyiban hasonlít a történetedhez, hogy a főszereplői birkák, akiknek egyedi személyiségük van, és az ő szemszögükből látunk mindent, csak E/3-ban, de nagyon élvezetes mű.

További sok sikert, és köszönöm, hogy olvashattam!

Tit (bíró)