Ehhez hasonló filmes fogásnak éreztem az utolsó jelentet, ahol egy pillantás erejéig ismét találkoztak, de megnyugodva konstatáltam, hogy nem kezdték elölről az egészet.

Annyi mindenesetre biztos, hogy mindketten felnőttek és érettebbek lettek, megtalálták a saját útjukat, ha nem is együtt, de legalább a nekik legmegfelelőbbet.

4. Stílus és helyesírás: 7 pont

A stílusod gördülékeny és könnyed, humoros elemekkel megspékelve, ami élvezetessé tette a művedet. Sajnos néhol mégis megtört a lendület, ahogy ennél a mondatpárnál is: „A kacagást csak akkor hagyták abba, mikor víg könnyeik már teljesen átáztatták Żutt ingét. Utána sokáig csókolóztak… lendületesen, szenvedélyesen.” Azóta se tudtam eldönteni, hogy most egy romantikus mozzanatot hiányolok, ami összekötné a két mondatot, vagy a „…” szimplán nem illik a lendületes és szenvedélyes szavak elé.

Egy másik mondatod az „amióta az eszemet tudom” szerkezetre hajazott, de egy kicsit talán túllőtt a célon. „Az elmúlt tizennyolc évben mást sem csinált, mint éjt nappallá téve magolt, mert neki a legjobbnak kellett lennie.” Azért ez kemény. Én is biztos kibuktam volna, ha az oviban nem rajzolgathatok. Viccet félretéve, ne haragudj, nem szeretnélek megsérteni. Egy leíró részben ez furcsábban hat, mintha egy személy mondja, mert beszéd közben hajlamosak vagyunk túlozni, ez pedig egy közismert szerkezet, amin egy kifakadás közben senki sem lepődik meg. Ebben a formában mégis kirívó.

Szintén érzékenyen érintett a „boszorkányos” szó, aminek képtelen vagyok megfejteni a jelentését. A „boszorkányos fazék” esetében a tippem egy üst, ami meglepően hathat egy modern konyhában, ám legyen, jobbat nem tudok. Azt megemésztettem, amikor Adelát „kis lila hajú boszorkányként” említed, mert pozitív értelemben is használják, de hogy tud boszorkányosan üvölteni?

Akadtak még szavak, illetve kifejezések, melyeken pislogtam párat, de ezek már inkább csak a stíluskülönbségből fakadhatnak, ezért nem feszegetem tovább a témát.

Súlyos helyesírási és vesszőhibát nem nagyon találtam, de a névelőket sokszor hiányoltam a főnevek elől.

Kedves Író!

1. A megadott szituáció beépítése: 10 pont

Nem, tényleg nem tudok belekötni. Kellemesen indítottad a történetet, elhitetted velünk, hogy igen, minden rendben, aztán szépen lassan beadagoltad nekünk a keserű pirulát Adyval az élen. A veszekedésüket sem éreztem erőltetettnek, mindketten tudták, hogy hova kell szúrniuk, hogy a másiknak fájjon, s persze azt is, hogy ez a helyzet nem tarthat örökké.

2. A szereplők beépítése: 9 pont

Különösen tetszett, hogy két külföldit hoztál össze egy harmadik országban, ráadásul úgy, hogy tényleg megfeleltek a kulcsoknak.

Adela abszolút stimmelt, a lila haját pedig egyszerűen imádtam. Żuttnál a Suzukival végképp nem tudtál meggyőzni arról, hogy nagylábon élne, de az tetszett benne, hogy nem nézett ki tökéletesen, még ha nem is épp a zsánerem.

3. A cselekmény és a háttér megteremtése: 9 pont

Tetszett a cselekmény, az alapötlet, és jó volt, hogy egy vicces jelenettel indítottál, mert ez nemcsak figyelemfelkeltő volt, de kedvcsináló is.

Bevallom, már a leírás olvasásakor is megörültem, hogy Krakkót választottad fő helyszínnek, mert valóban van egy felejthetetlen, különleges hangulata, amit ügyesen visszaadtál :)

Az is hiteles volt, hogy az „őrült kamaszlány” német származású, mert náluk viszonylag gyakori, hogy nem mennek azonnal egyetemre, hanem előbb tapasztalatot gyűjtenek.

Az ártatlan levél is jó megoldás volt, mint kirobbantó ok, ugyanakkor pár dolgot erőltetettnek találtam. Például az átvezetést a visszaemlékezésnél, mivel a férfi épp újságot olvasott, evett és mellékesen megkérdezte, hogy az Alterban voltak-e. Biztos érdekes cikket olvashatott, ha még a találkozásukon is el tudott merengeni… Ehhez hasonló filmes fogásnak éreztem az utolsó jelentet, ahol egy pillantás erejéig ism

eléggé zavart a bekezdések behúzásának megmaradta, nagyon cakkos lett tőle a szöveg. A sorkihagyás fényében szerintem az első sorok is lehettek volna faltól falig, de ez csak egy zárójeles jó tanács, pontot nem vonok le érte. :) Ó, és még valami! Nem értettem, hogy ez a rész miért lett dőlt betűvel szedve, szerintem maradhatott volna normálon is.

Összességében: 8 pont

Jól felépített történet volt, igazából csak a történet hangulata nem tetszett, mert másmilyet szeretek. 

Nelli, bíró és Kritika Klubtag (A Merengő Fórumán megtalálsz minket.)

Szia!

A megadott szituáció beépítése: 10 pont

Nagyon jól írtad meg a veszekedést! Megvoltak az okok a főszereplők jellemében, érzéseiben, ahogy a hazájában csalódott, bizonyos szintig kiégett férfi makacsul kerülni akarja a témát, és dühíti a fiatal, cserfes lányka feleselése, érvei. Az, amit valamilyen szinten gondol a lányról, hogy elkényeztetett és túl fiatal ahhoz, hogy átérezhesse az ő helyzetét, a vita hevében felnagyítottan kitör belőle, ezt használja fel ellene. Volt alapja a vitának, nem csak úgy derült égből villámcsapásként jött, hiteles volt, egyáltalán nem erőltetett.

A szereplők beépítése: 10 pont

Tényleg odafigyeltél minden megadott szempontra, nem hagytál ki semmit, szépen adagoltad, érzékeltetted a dolgokat, nekem semmi hiányérzetem nem maradt velük kapcsolatban. A történet elején ugyan voltak kétségeim a párossal kapcsolatban, de elégedett vagyok velük, jól beleillenek a megadott szempontokba, ezenkívül életszerűek voltak, szépítés nélkül.

A cselekmény és a háttér megteremtése: 8 pont

Bevallom, az elején még nem tetszett a történet, de a végére érve már jó véleménnyel voltam róla. Tetszett ahogy egymásra építetted a dolgokat, ahogy megalapoztad a veszekedést. A végén én egy kicsit hirtelennek találtam a váltást, valahogy gyorsnak, de amúgy tetszett a lezárás, ahogy más emberként, egy más országban újra találkozott a két főszereplő, még ha épp, hogy csak odainteni tudtak egymásnak. Kíváncsi vagyok találkoztak-e még ezek után, újrakezdték-e a kapcsolatukat, vagy így, mint mondtam, új emberként, egy új helyzetben már nem olyan volt, hogy újrakezdhették, újra akarták volna kezdeni a dolgot, csupán egy régi szép emlék maradt a kapcsolatukból? Tulajdonképpen jó, hogy ott Krakkóban végül szétmentek, bár persze sajnáltam a dolgot. Viszont így nem egy túlromantikázott, happy endet írtál, hanem a valóságot mutattad meg. Egyébként elegánsan oldottad meg Zutt korának ismertetését az olvasóval. :)

Stílus és helyesírás: 9 pont.

A stílusod jó, nincs is semmi bajom vele, csak én személy szerint mást szeretek. De ez pl. tetszett: „üresen sóhajtozott a zsebe”. Amibe egy kicsit belekötnék az a formázás. Figyelembe véve, hogy elég nagyra vannak állítva a betűk, a sorok is viszonylag keskenyek, ráadásul a könnyebb olvashatóság érdekében tettél is sorközöket, engem eléggé za