Layra szeme azt üzente: „Meg én.”

– Végül egy… utazó cirkuszban talált munkát. Ezzel megkapta, amire vágyott, és olyasmit is mellé, amit sosem keresett. Hivatást, olyat, amitől végre igazán önmaga lehetett. – Alvira megköszörülte a torkát. – Azért földhözragadtabb indokai is voltak a maradásra. A cirkuszban biztosan jutott neki étel minden nap és fedél is a feje fölé. Jó élet volt, így mondta nekem, jó élet. Két vagy talán három téllel később, ő és még néhányan elhatározták, hogy kilépnek a társulatból, és sajátot alapítanak. Akkor találkoztunk, egy vásáron, fent északon. Hallottál valaha Kemptonról?

A lány lelkesen bólogatott, hosszú hajfonata valósággal táncot járt mögötte.

– Az utolsó együtt töltött esténken beavatott engem abba, mit terveznek, és hozzátette azt is, hogy a vezetőjük, akivel közölniük kell a döntést, rémes, kiszámíthatatlan alak, baljós múltú. Még ha annak a múltnak a részleteit inkább csak sejtették is, mint biztosan tudták.

A lány az ajkába harapott. Alvira elégedetten folytatta:

– A távozni készülők jobban jártak volna, ha szó nélkül, az éjszaka sötétjébe rejtőzve mennek el, és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy megkapják az őket illető részt az utolsó bevételből. Nehezebb lett volna a kezdet, nyilván, és még nehezebb hátat fordítani egy olyan csinos összegnek, de én azt mondom, és utólag bizonyára ők is azt mondanák, hogy valahogy csak megbirkóztak volna mindkettővel. – Kinyújtotta a karját, és az ujjai hegyével megérintette a festményt. – A társai őt választották szószólónak, és ezzel tudtukon kívül a vesztőhelyre küldték.

Layra sikkantott, és a szája elé kapta a kezét.

– Bizony. Nem tudtam, hová tűnt, senki nem tudta, pedig ott volt végig, lent a jég alatt.

Nem sokkal később a lány elbűvölve lépdelt ki a sátorból, szinte táncolt. Alvira ott maradt, a képre meredve.

Ugyan ki tudhatta, hogy létezett-e valójában olyan ember, akit az ecsetével és a szavaival lefestett? Ugyan ki állíthatta volna teljes bizonyossággal, hogy nem?

Mindenesetre éppannyi joga volt ehhez az arcképhez és ehhez a meséhez, mint bármelyik másikhoz.

VÉGE

<<< Vissza az előző oldalra