Kocsma

Amikor a helyszíneken gondolkodtam, kategóriákba soroltam őket. Nem feltétlenül a hasonlóak kerültek össze, inkább azok, amik bennem ugyanazt az érzetet keltették így vagy úgy. A kocsma kategóriájába tartozott még a fogadó, a pince és az édességbolt. Ez utóbbit hamar elvetettem, igazából leginkább a fogadó és a kocsma között vacilláltam. Végül, bár a kettő szinte ugyanaz, bennem teljesen más gondolatokat indított el, a több évszázados közösségi helyszínt, a kocsmát választottam.

Nehéz igazán jó példákkal előállni ezzel a helyszínnel kapcsolatban. Ennek egyszerű oka a bőség zavara. Én mégis megkíséreltem kiválasztani azokat, amiket érdekesnek tartottam, de nem volt könnyű, főleg, hogy először nem sok konkrét példa jutott eszembe. Aztán hirtelen beugrott a Sakáltanya című film annak egyszerű, de nagyszerű valójában.

A története elég tipikus, de nem is ettől különleges. Engem a hangulata fogott meg annak idején, mert hatalmas energia van benne. Arról szól, hogy egy fiatal lány New Jerseyből New Yorkba költözik, hogy elkezdje énekesi karrierét. Mivel természetesen nem kapkodnak utána két kézzel, munkát vállal a Sakáltanya nevezetű kocsmában, és itt el is érkeztünk a helyszínünkhöz. Ez nem pusztán egy sima ivó, egytől egyig csinos lányok szolgálnak fel, akik időnként vizet locsolnak a vendégekre, felgyújtják a pultot, vagy éppen felugranak rá táncolni. A főszereplő először elég nehezen boldogul, hiszen úgymond bedobják a mély vízbe, de aztán hamar felveszi a ritmust. Egy verekedés alkalmával figyelemelterelésként még dalra is fakad. A végén persze, ahogy ez egy amerikai filmben lenni szokott, felfedezik a tehetségét, és közben még a szerelem is rátalál. Amit a hangulaton kívül jónak tartottam benne, hogy bár úgy tűnik, ezen a helyen mindent lehet, itt is akadnak szabályok, amiket be kell tartani. Egy kicsit a „színfalak mögé” is belát a néző, így még az is kiderül, hogy egy kocsmában dolgozni korántsem akkora buli, mint ott múlatni az időt. Különösen tetszett az erőskezű tulajdonosnő, aki tökéletesen értette, hogyan húzzon hasznot a részegekből, elsősorban a férfiakból, hiszen az egész műsor az ő szórakoztatásukra épült. A kocsmába járás elsődleges célja végtére is az ivás, minden más csak azután jön.

Szépirodalmi példát is találtam hozzá bőven, ami minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy az írók és a költők sem vetették meg. Egy hazai klasszikust választottam, mégpedig Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma… című versét. Azért döntöttem emellett, mert nagyon jól bemutatja az igazi kocsmát. Szépen indul, mindenhol csend és sötétség honol, „de a kocsma bezzeg hangos!”­ A legények vígadnak, isznak, táncolnak. Ennek a helyszínnek a lényege a szórakozás és a búfelejtés. Az emberek itt kiereszthetik a gőzt, méghozzá közösségben. Ez persze nem jelenti azt, hogy senki sem fogja magányosan támasztani a pultot, legalább megvan az esélye arra, hogy valakivel beszédbe elegyedjen. Abban már nem vagyok olyan biztos, hogy ma bárki megszakítaná-e a mulatozását egy másik ember beteg édesanyjára való tekintettel, de abban az időben – legalábbis Petőfinél – így volt. Azonban a mai kocsmák is bezárnak egyszer, ez elég valószínű. Valamelyik előbb, valamelyik később, de minél közelebb a reggel, erre annál nagyobb az esély.

Ez a két példa ugyan magában hordozta a kocsmát, arra csak részben adott választ, hogy én miért választottam. Elsősorban az motivált, hogy egy évszázadok óta fennálló közösségi helyről van szó. Ezenkívül, ahogy már fentebb is leírtam, az éjszakai életet, a részegséget és a szórakozást jelképezi számomra.  Persze van egy kevésbé szép, erőszakos oldala is, azért a kocsmai verekedés ma már nem olyan gyakori, hacsak nem egy eldugott késdobálóra gondolunk. Bár írói szempontból ez is csak tovább színesíti ezt a helyszínt.